Az 1830-50 közötti időszak konyhájáról mi jut eszedbe? Az, hogy elődeink szegényesen étkeztek, esetleg egysíkúan? Ha így gondolod, nem is tévedhetnél nagyobbat. A reformkorban is készültek szakácskönyvek, azokból tudhatjuk, hogy elődeink nagyon is változatosan étkeztek. A módosabb családok pedig nagy becsben tartották a jóhírű szakács mestereket. Az asztalra gyakran került vadhús, és alapélelmiszer volt a kenyér, a tehetősebb családok azonban a külföldi konyhák fogásait ették. Volt, aki békát, rákot és csigát, mások kotlettek, szuflékat. További érdekesség, hogy a kávé már ekkoriban elérhető volt úgy a szegények, mint a gazdagok számára. A nagyvárosokban pedig már lehetett „fagyost”, azaz fagyit kapni. Minden étkezés alapja, a kenyér Nem meglepő, de a korszak egyik meghatározó élelmiszere a kenyér volt. A szegények számára alapélelem volt, a gazdagabb családok a főételek mellé ették. A nagyobb városokban működtek pékek, akik kenyeret, cipót, zsemlét és kiflit is árusítottak. Az általános gyakorlat mégis az volt, hogy a kenyeret otthon sütötték, méghozzá egyszerre készítették az egész család heti adagját. A kenyér alapanyaga tájegységenként változott annak alapján, hogy az adott helyszínen milyen gabonát termesztettek. Asztalok vidéken, asztalok a nagyvárosban Az ételeket még manapság is nagyban befolyásolják a technikai körülmények. A reformkorban még nem voltak mélyhűtők. A vidéki családoknak általában csak egy … Bővebben: Terülj-terülj asztalka a reformkorban – a szakács mesterség