Közel öt éve egy fővárosi bölcsődében foglalkozik kisgyermekek gondozásával. Munkáját a hivatásának érzi, mondhatni első látásra beleszeretett a kisgyermekgondozó-, nevelő szakmába. Családjában nem ő az első, aki szakmát tanult. Már a harmadik generáció döntött a szakképzés mellett. Édesanyja a kereskedelemben dolgozott, de legidősebb gyermeke is a szakmatanulást választotta. Három gyermek édesanyja vagy, ami valljuk be, embert próbáló feladat. Felnőttként mégis úgy döntöttél, hogy kisgyermekgondozó leszel? Miért ezt a szakmát választottad? Amikor az első gyermekemet elkezdtem beszoktatni a bölcsődébe és beléptem a bölcsőde ajtaján nagyon megtetszett az egész környezet. Két hétig ott lehettem vele így napról-napra többet láttam a kisgyermeknevelők munkájából. Nem tudnék kiemelni egy dolgot sem, miért választottam, mert az egész úgy tetszett ahogy volt. A törődés, gondoskodás, babusgatás és nevelés. Otthon, anyjaként, ösztönösen érezzük a babusgatás, törődés szükségletét. Miben más ez az érzés, amikor nem a saját gyermekünkről kell gondoskodni? Nincs különbség. A kisgyermekek a legtisztább lelkek a Földön. Nincs bennük előítélet csak feltétel nélkül szeretnek és elfogadnak. Nagyszerű érzés, amikor a munkahelyen is csak szeretetet kapunk. A babusgatás mellett milyen feladataid vannak? Hogyan telik egy kisgyermekgondozó napja? Két műszakos munkarendben dolgozunk. A bölcsődébe napirend van, amit az étkezésekhez igazítunk. Kötelező foglalkozások nincsenek, sokat vagyunk a szabad levegőn, rengeteget … Bővebben: Jó, ha tudsz mondókázni! – Farkasné Fehér Ivettel a kisgyermekgondozó-, nevelő szakmáról beszélgettünk