Már az iskolakezdéskor lemaradhatnak a gyerekek – újragondolnák a tanodák szerepét

Hiába töltenek egyes gyerekek szinte egész napot tanulással, az iskolai lemaradásukat mégsem mindig sikerül felszámolni. A szakemberek szerint a hátrányos helyzetű fiatalok támogatását már kisgyermekkorban el kellene kezdeni, a tanodáknak pedig a hagyományos tanulássegítésen túl a pályaválasztásban és a társadalmi felzárkózásban is nagyobb szerepet kellene vállalniuk. Az egri XXVIII. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencián arról is szó esett, miként kapcsolódhatnának be az egyetemek és a munkáltatók a fiatalok támogatásába.

Egy 19 éves fiatal lány a debreceni BMW-gyárban szeretett volna munkát vállalni. A komádi toborzórendezvényre nagy lelkesedéssel érkezett, és abban bízott, hogy akár már másnap dolgozni kezdhet. Amikor azonban egy egyszerű matematikai feladatot kapott, kiderült, hogy az alapvető számolási műveletek is komoly nehézséget okoznak számára. Bár munkavállalási szándéka egyértelmű volt, hiányos alapkészségei jelentősen korlátozták a lehetőségeit. A történetet Balogh Gyula, a Magyarországi Tanodahálózat Egyesület elnöke osztotta meg a november 4-én tartott egri szakmai tanácskozáson. A példa jól érzékeltette, milyen következményekkel járhat, ha a tanulási nehézségeket nem sikerül időben felismerni és kezelni. A konferencia tanodákkal foglalkozó kerekasztal-beszélgetésein a résztvevők azt vizsgálták, hogyan tehető hatékonyabbá a hátrányos helyzetű gyermekek támogatása, és milyen változtatásokra lenne szükség a jelenlegi rendszerben.

A tanodák elsősorban olyan fiatalokkal foglalkoznak, akiknek családi vagy szociális körülményei megnehezítik az iskolai előrehaladást. Kiscsoportos foglalkozásokkal, személyre szabott fejlesztéssel, közösségi programokkal és pályaorientációval egészítik ki az iskolai oktatást.

A hátrányok már az óvodáskor előtt kialakulhatnak

Ráczné Ördögh Ágnes, a Református Szeretetszolgálat tanodáinak és gyerekházainak módszertani koordinátora arra hívta fel a figyelmet, hogy a fejlesztés sok esetben csak akkor kezdődik meg, amikor a gyermek már jelentős lemaradással küzd. A 2004 óta tanodákkal foglalkozó szakember, aki jelenleg az ófehértói Betlehemi Csillag Tanodát is vezeti, úgy látja, hogy egyes gyermekek már az iskolába lépéskor nélkülözik azokat az alapvető készségeket, amelyekre később az eredményes tanulás épülhetne. Ezért tartja különösen fontosnak a Biztos Kezdet Gyerekházak működését, amelyek a legkisebbek és családjaik támogatásával a beszédfejlődés, a mozgás és a társas készségek megalapozásához is hozzájárulhatnak. A szakértő szerint a segítségnek a későbbi életkorokban is folyamatosnak kellene maradnia. Az óvodából az iskolába, majd az általános iskolából a középfokú oktatásba történő átmenet egyaránt olyan időszak, amikor a hátrányos helyzetű gyermekek különösen könnyen leszakadhatnak. A pályaorientáció megkezdését is már az alsó tagozatban indokoltnak tartja. Sok fiatal ugyanis csak a közvetlen környezetében előforduló foglalkozásokat ismeri, így a továbbtanulással és a munkavállalással kapcsolatos elképzelései is korlátozottak lehetnek.

Egész nap tanulnak, az eredmények mégis elmaradnak

A kerekasztal egyik központi kérdése az volt, miért nem vezet minden esetben megfelelő fejlődéshez a sok tanulással töltött idő. Vannak gyermekek, akik az iskolai órák után napköziben, tanodában és további felzárkóztató foglalkozásokon is részt vesznek. A szakemberek mégis azt tapasztalják, hogy a ráfordított idő és az elért eredmények között gyakran jelentős különbség mutatkozik. Koczor Margit esélyegyenlőségi szakértő szerint a hatékony hátránykompenzációhoz az oktatási és a szociális területen dolgozók szorosabb együttműködésére lenne szükség. Jelenleg sokszor különböző intézmények foglalkoznak ugyanannak a gyermeknek a nehézségeivel, anélkül, hogy munkájuk megfelelően összehangolódna. Ráczné Ördögh Ágnes arra is kitért, hogy bár a tanodák és az iskolák között létezik kapcsolat, az együttműködés gyakran az információk formális átadására szorítkozik. Eredményesebb lehetne, ha a pedagógusok és a tanodai szakemberek közösen készítenék el a gyermekek fejlesztési terveit.

A Debreceni Egyetem a tanulástól a munkába állásig segítene

A felsőoktatás lehetséges szerepéről Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem rektora beszélt. Elmondása szerint az intézmény mintegy 34 ezer hallgatójából körülbelül hétezren hátrányos helyzetű településekről érkeztek. Az egyetem különböző mentorprogramokkal és felzárkóztató kezdeményezésekkel segíti az érintetteket, emellett roma szakkollégiumokkal is együttműködik. Bács Zoltán szerint azonban az egyetemek felelőssége jóval korábban kezdődik annál, mint amikor a fiatalok belépnek a felsőoktatásba. A térség társadalmi és gazdasági fejlődésében betöltött szerepükből következik, hogy az oktatási rendszer korábbi szakaszainak támogatásában is részt vállalhatnak. Ennek egyik példájaként mutatta be a Debreceni Egyetem, a BMW és további regionális szereplők együttműködésével elindított, a konferencián World Start néven ismertetett kezdeményezést.

A program célja, hogy a bihari térség hátrányos helyzetű álláskeresőinek segítsen elhelyezkedni. Ehhez helyi toborzórendezvényeket szerveznek, képzési lehetőségeket biztosítanak, és a munkáltatói igényekhez igazodó felkészítésre törekednek. A rektor arról is beszélt, hogy a munkavállalók eltérő élethelyzetét figyelembe vevő foglalkoztatási megoldások, például a rugalmasabb munkaidő vagy az utazás támogatása, szintén elősegíthetik az elhelyezkedést. Balogh Gyula egy olyan toborzórendezvényt is felidézett, amelyen mindössze négy érdeklődő jelent meg. A vállalati képviselő azonban úgy értékelte, hogy már egyetlen ember munkába állásáért is megéri megszervezni egy ilyen eseményt.

A tanodák a társadalmi felemelkedést is segíthetnék

A konferencia második tanodai kerekasztalán a jelenlegi feladatkörök átalakítása került előtérbe. Ráczné Ördögh Ágnes emlékeztetett arra, hogy a tanodák a gyermekvédelem és a köznevelés határterületén működnek. Tevékenységükbe a humán és reálkompetenciák fejlesztése mellett a digitális készségek és az idegennyelv-tudás erősítése is beletartozik. A szakember szerint ugyanakkor problémát jelent, ha a tanodákat az iskola meghosszabbításának tekintik, és működésüket elsősorban a házi feladatok elkészítésére vagy a tananyag ismétlésére korlátozzák.

Koczor Margit úgy vélte, hogy a tanodáknak a társadalmi mobilitás elősegítésében kellene nagyobb szerepet kapniuk. Ehhez új célokra, valamint a hagyományos tanórai módszerektől eltérő pedagógiai megoldásokra is szükség lehet. Bács Zoltán egy átfogóbb rendszer lehetőségét vetette fel, amely a gyermekek fejlődését már születésüktől követné, és akár egyetemi tanulmányaik befejezéséig támogatást nyújtana számukra. A rektor szerint különösen fontos lenne biztosítani a folyamatosságot az oktatás különböző szintjei között. A fiatalok ugyanis sok esetben éppen akkor veszítik el korábbi támogató kapcsolataikat, amikor intézményt váltanak, vagy új élethelyzetbe kerülnek.