Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2024-es nyári kiadványában jelent meg. Óvó nénire, tanítóra, amíg családok és emberek léteznek, mindig szükség lesz, tehát szerintem nagyon komoly perspektívája van a pedagógusképzésnek – mondta Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora az UNI-nak. Mit tart a kar legfontosabb jellemzőinek, amelyek megkülönböztetik önöket a hasonló karoktól? A legnagyobb különbség, hogy mi nem egy egyetem kara vagyunk, hanem egy önálló intézmény, és ez ritkaság ma Magyarországon.  Gyakorlatközpontú oktatást nyújtunk, tehát nem az a célunk, hogy minél nagyobb tudományos felkészültséggel menjenek ki a végzős  hallgatók az életbe, hanem hogy készek legyenek arra, hogy a pedagógusszakma legkülönbözőbb ágait gyakorolják. Mit gondol, miért vonzó ez a képzés és az önök főiskolája? Sokat lehet hallani arról, hogy kevés a pedagógus és kevés a jelentkező. Valójában azonban a 20-25 évvel ezelőttihez képest ma többen  jelentkeznek pedagógusnak. Mi nem tanárokat képzünk, hanem csecsemő- és kisgyermeknevelőket, szociál-, óvópedagógusokat, tanítókat,  tehát kisebb gyerekekkel foglalkozó szakembereket, és ezek a szakok különösen népszerűek. Többek között azért, mert nagyon jól definiált szakmát, világos elképzelést jelentenek. Sokat számít, hogy kisebb intézmény vagyunk, nagyon jól ismerjük a diákjainkat, személyesen tudjuk kísérni az életútjukat. A gyakorlóhelyeink egy része szorosabban kötődik a főiskolához, így tág perspektíva nyílik … Bővebben: A mi hallgatóink gyakorlatilag a képzés vége előtt kapnak állást – interjú Gloviczki Zoltánnal, az AVKF rektorával