Hol volt, hol nem volt – miért fontos a mese a digitális korban?

Szeptember 30. a Magyar Népmese Napja, amelyet Benedek Elek születésnapján ünneplünk. De vajon van-e még helye a népmeséknek a telefonok, tabletek, videók és mesterséges intelligencia korában? Úgy tűnik, igen. A mese ugyanis nemcsak szórakoztat: beszélgetésekre ösztönöz, gazdagíthatja a gyermek szókincsét, teret ad a képzeletnek, és olyan közös élményt teremthet, amelyben a gyermek aktív résztvevővé válik.

Egy nap Benedek Elek emlékére

A Magyar Népmese Napját a Magyar Olvasástársaság kezdeményezésére 2005 óta ünnepeljük szeptember 30-án, Benedek Elek születésnapján. A kezdeményezés célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a magyar népmesék kulturális és pedagógiai értékeire, valamint az élőszavas mesemondás hagyományára.

Benedek Elek a magyar gyermekirodalom meghatározó alakja volt. Munkássága során sokat tett azért, hogy a szájhagyomány útján terjedő magyar népmesék írott formában is eljussanak a gyermekekhez.

A Népmese Napján óvodák, iskolák, könyvtárak és kulturális intézmények országszerte szerveznek mesemondást, felolvasást, vetélkedőket, rajzpályázatokat és más meseprogramokat.

Miért fontos a mese, amikor ott a YouTube és a tablet?

A gyerekek ma egészen más médiakörnyezetben nőnek fel, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Egyetlen érintéssel mesék, videók, játékok és animációk sokasága válik elérhetővé.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyományos mesélés elvesztette volna a jelentőségét.

Sőt, a közös mesélés egyik különlegessége éppen az, hogy nem feltétlenül készen adja a történet minden részletét. Amikor egy felnőtt felolvas vagy mesél, a gyermek maga képzelheti el a szereplőket, a helyszíneket és az eseményeket.

A mese ráadásul beszélgetést indíthat el:

Miért félt a királyfi? Mit érezhetett a királylány? Miért döntött így a legkisebb fiú? Te mit tettél volna a helyében?

Ezek a kérdések már túlmutatnak a történeten. Segíthetnek abban, hogy a gyermek megfogalmazza a gondolatait, szavakat találjon az érzéseire, és mások nézőpontját is megpróbálja megérteni.

A közös meseolvasás a szókincs fejlődését is támogathatja

A mesehallgatás és a könyvolvasás nyelvi fejlődésre gyakorolt hatásáról több kutatás is készült. Ezek a kutatások elsősorban a közös, interaktív könyvolvasást, nem pedig általában mindenféle mesélést vizsgálnak.

Egy 2018-ban publikált metaelemzés 38 vizsgálat és 2455 gyermek eredményeit összegezte. A kutatók azt vizsgálták, milyen tényezők befolyásolják a közös mesekönyv-olvasás során történő szótanulást. Az eredmények szerint többek között a dialogikus, vagyis párbeszédre épülő olvasási forma is hatással volt a gyermekek szótanulási eredményeire.

Ez azt jelenti, hogy a meseolvasás nem feltétlenül akkor a leghasznosabb, ha a felnőtt egyszerűen végigolvassa a történetet. Érdemes közben megállni, kérdezni, visszakérdezni, megmagyarázni egy-egy új szót, vagy arra kérni a gyermeket, hogy mondja el, mit gondol a történtekről.

A párbeszéd is része a mesének

A kutatási eredmények alapján ezért nemcsak az számít, mit olvasunk, hanem az is, hogyan olvassuk.

Egy ismeretlen szó például könnyen megmaradhat, ha a gyermek a történetből kikövetkezteti a jelentését, majd a felnőtt beszélget vele róla. Egy új szereplő pedig nemcsak a történet része lehet, hanem alkalmat adhat arra is, hogy a gyermek saját tapasztalatait kapcsolja hozzá.

A közös olvasás így egyszerre lehet mese, beszélgetés és játék a szavakkal.

A mese az érzelmekről is beszél

A népmesék szereplői gyakran kerülnek nehéz helyzetekbe. Félnek, elveszítenek valakit, igazságtalanság éri őket, segítséget kérnek, hibáznak, majd újra próbálkoznak.

A gyermek ezeket az érzéseket egy történet szereplőin keresztül figyelheti meg. A mese után pedig könnyebb lehet feltenni egy olyan kérdést, amelyre saját helyzetében talán még nehezebben válaszolna:

„Szerinted mit érzett a mesehős?”

A mese így beszélgetés kiindulópontja lehet az örömről, félelemről, csalódásról, bátorságról vagy éppen a barátságról.

Fontos azonban, hogy az ilyen beszélgetéseknek nem kell minden alkalommal „tanulságos foglalkozássá” válniuk. Sokszor az is elég, ha a gyermek elmondhatja, mit gondolt a történetről.

Mesélni nem csak otthon lehet

A Magyar Népmese Napja az óvodák és iskolák számára is jó alkalom arra, hogy a megszokott tanórai kereteken kívül kerüljenek elő a történetek.

Az intézmények programjai között megtalálhatók a mesemondó alkalmak, felolvasások, rajzpályázatok, vetélkedők, kézműves foglalkozások, bábozás és dramatizálás is.

A népmese napjához kapcsolódó országos kezdeményezések célja között is szerepel, hogy az élőszavas mesélés és a népmesék pedagógiai lehetőségei nagyobb figyelmet kapjanak.

Egy-egy ilyen programnak nem feltétlenül kell nagyszabásúnak lennie. Egy osztály közösen is választhat egy mesét, amelyet aztán továbbgondolnak, lerajzolnak vagy akár el is játszanak.

A mese és a digitális világ nem feltétlenül ellenfelek

Nem szükséges választani a könyv és a digitális eszközök között.

Egy digitális mese is lehet kiindulópont beszélgetéshez, rajzoláshoz vagy közös játékhoz. Egy történetből készülhet képregény, hangfelvétel, animáció vagy akár saját digitális mese is.

A lényeg inkább az, hogy a gyermek ne csupán fogyasztója legyen a történetnek, hanem gondolkodjon róla, kérdezzen, mondja el a véleményét, és lehetőséget kapjon a saját története megalkotására.

Ebben a tekintetben a mese és a digitális világ nem feltétlenül egymás ellenfelei. A digitális eszközök akár új formát is adhatnak egy régi történetnek.

De a közös mesélésnek van egy olyan előnye, amelyet nehéz egyetlen alkalmazással helyettesíteni: kapcsolatot teremt a mesélő és a gyermek között.

Minden mesének van üzenete – de vajon hogyan segíthetnek a történetek a gyerekeknek abban, hogy könnyebben beszéljenek a félelmeikről, a nehézségeikről vagy a körülöttük lévő világról? Tóth Anitával készült interjúnkban a mesék mögött rejlő üzenetekről és a történetek gyermekekre gyakorolt hatásáról beszélgettünk.

„Minden mesének van üzenete” – interjú Tóth Anitával