Mint a legtöbb mezőgazdasági munka, úgy a szüret időpontja is jeles naphoz kötődött. Ilyen jeles napok az állattartás során Szent György napja és Szent Mihály napja, amikor a haszonállatokat kihajtották a legelőre, illetve visszaterelték őket. A szüret jeles napjai Szent Mihály napja (szeptember 29.) és Simon-Júdás napja (október 28.). E két időpont között zajlott mindenhol a szüretelés. Természetesen az időpont tájegységenként eltért egymástól. A kezdeti időkben a szüret robotmunka volt, a parasztok ingyen dolgoztak a földesúr szőlőjén. Később a robot megszűnt, akkor már a mezőgazdasági szakemberek bérmunka keretében dolgoztak a szüreten. A parasztgazdaságok esetében a szüret arról szólt, hogy az emberek kölcsönösen segítettek egymásnak a munkálatokban. Szokás volt, hogy a házigazda, a szőlészet tulajdonosa étellel és itallal látta vendégül a szüretben segédkezőket, és a munkák zárultával a szüretben segédkezők mind kóstolót vihettek magukkal haza a mustból. Hazánkban a szüreti időszakot szüreti mulatságok, felvonulás kísérte. A szőlőszedés utolsó napjához népszokások, hagyományok is kapcsolódnak, amelyek kicsit hasonlatosak az aratási hagyományokhoz, amelyekről ebben a cikkben írtunk. Az utolsó napon az uraságot megkötözték, és neki étellel-itallal, pénzzel kellett megvásárolnia a szabadságát. A szüret során is készült koszorú (hasonlóan az aratási koszorúhoz), és a koszorúvivőket leöntötték vízzel, hogy ezzel biztosítsák a jövő évi jó termést. … Bővebben: Szeptemberi szüret – a bor- és pezsgőgyártó technikus szakma