A közparkok Európában az Újkorban jelentek meg. A városok egyre zsúfoltabbak lettek, sűrűbben álltak a házak, így megnőtt az igény a növények jelenlétére, a hűsítő lombokra, az árnyas parkokra. Az emberek elkezdték becsülni a növényzet adta előnyöket, de a zöldfelületek gondozásához szükség volt a növényekhez értő személyekre, azaz a kertész szakemberekre.
Közparkok Budapesten
Az első parkok kialakítása Pest-Budán a 18. században kezdődött, méghozzá magán- vagy uralkodói kezdeményezésre. A budai Városmajort II. József terveztette 1785-ben Tallherr Józseffel, aki egy francia stílusú, geometrikus parkot irányzott elő. Pesten a külvárosban jött létre az Orczy-kert, amelyet báró Orczy László terveztetett Bernhard Petri német kerttervezővel 1794-ben. Ez a kert az akkor még különleges újításnak számító tájképi, azaz angol stílusban került tervezésre. Mivel a park a városközponttól távol esett, hiába nyitották meg a nagyközönség számára, nem lett olyan népszerű, mint várták.
A 19. század elejére a magyar kertkultúra már európai színvonalat ér el, de Pest belvárosában nem épült közpark. Ennek oka bíró József nádor hozzáállása volt, aki úgy gondolta, hogy „Fák nem valók a városba”. Később a belvároson kívül, de onnan elérhető távolságban alakították ki a tájképi, azaz angol stílusú Városligetet.
Fenntartás és célok
Napjainkban főváros kertészeti tevékenységét a Főkert látja el, a szervezet 2017-ben ünnepelte a 150 éves fennállását. A cég szakemberei 479 helyszínen látják el többek között 6.000.000 m² zöldterület, 40 db természetvédelmi terület, 42 db erdőterület és 47 millió m² pázsitterület fenntartását, gondozását évről évre.
A mai modern világban is igénylik az emberek a zöldfelületek jelenlétét a környezetükbe. Elsőnek Eric Fromm, német filozófus, szociálpszichológus mondta ki, hogy az ember pszichológiailag kötődést mutat a többi élőlény irányába, és ez genetikailag van kódolva bennünk. Ezzel indokolta, hogy a zsúfolt, élettelen városi életmód magával vonja az emberekben a stresszt, az idegességet, a feszültséget, a mentális problémákat. A biofília kifejezést Edward O. Wilson amerikai biológus írta le. Ennek lényege, hogy az ember és más élő rendszerek között ösztönös kapocs van, és hogy az ember egy olyan emlős, amelynek szüksége van a változatosságra és az ingerekre.
A kertész szakma, a kertész technikusi képzés, út a felsőoktatásba
Amíg az emberek kötődnek más élőlényekhez, amíg igényeljük a környezetünkbe a növényeket, addig a kertészeti szakemberek munkája nélkülözhetetlen a mindennapjainkban.
A kertész szakma népszerű képzés a Mezőgazdaság és erdészet ágazaton belül. A hároméves szakképző iskolai képzést jelenleg 40 szakképzési intézményben oktatják Magyarországon. A kertész szakemberek feladata a kertek építése és gondozása. Emellett foglalkozhatnak gyümölcs-, zöldség-, dísznövények és gyógynövények termesztésével. Aki valódi hivatásának tekinti a kertészetet, az választhatja az ötéves kertész technikusi szakmairányt, amelyet jelenleg 26 intézményben tanulhatnak az érdeklődők. A képzés keretében választható szakmairányok: Dísznövénytermesztő, virágkötő szakmairány, Gyümölcstermesztő szakmairány, Gyógynövénytermesztő szakmairány, Parképítő és -fenntartó szakmairány, Zöldségtermesztő szakmairány.
Azok a tanulók, akik szeretnének felsőoktatási intézményben továbbtanulni, választhatják a kertészmérnök felsőoktatási szakképzési formát. Ennek a képzésnek a célja a kertészetben használatos termesztéstechnológiák megismerése, megszervezése. Munkakörébe tartozik az ökológiai és az agrár technológiai fejlesztések adaptálása, a kertészeti munkafolyamatok irányítása, ellenőrzése.
A jövő kertjei, kapcsolódó fejlesztések
Sokan gondolhatják azt, hogy a kertészet egy stabilan stagnáló terület, de ez nem igaz. A szakterület nagyon szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz, de vannak kapcsolatok az építészettel és a kereskedelemmel is. Az életünk múlhat a megfelelő, minden igényt kielégítő mezőgazdasági termelésen. Így a technikai fejlesztések széles tárházát ismerhetjük meg az ágazatban. A növénytermesztés jelentős részében teret nyertek a szenzorok, a mesterséges intelligencia alapú fejlesztések, a gépi látáson alapuló kamerarendszerek, a drónokkal végzett – például permetezési vagy felvételgyűjtési – műveletek. Ennek köszönhetően a kertészeti szakma eszközparkja folyamatosan bővül.
A kertészeti formák is változnak, egyre nagyobb divatot teremt az úgynevezett vertikális kertészet. A hely minél hasznosabb kihasználása érdekében már nem csak horizontálisan lehet kertészkedni, hanem egyre gyakoribb a vertikális ágyások kialakítása. Ez nemcsak építészeti fejlesztéseket jelent, hanem szorosan kapcsolódik a vegyipar fejlődéséhez is. Ennek köszönhetően készülnek olyan anyagok, amelyek képesek időszakosan vagy teljesen kiváltani a termőföldet a növénytermesztés folyamataiban.
Az építészet területén nem kerülhetjük meg a már említett biofília fogalmát. Annak érdekében, hogy az emberek minél jobban érezzék magukat a lakóhelyükön, és minél több növénnyel vehessék magukat körbe, az építész szakemberek már az épületek tervezése során is foglalkoznak a növények elhelyezésével, a kisebb kertek és parkok kialakításával.
