„Nemcsak a kiválasztás a kulcs, hanem a folyamatos képzés is rengeteget számít. A világ gyorsan változik, alkalmazkodni kell hozzá. A munkavállalói készségeket is ehhez kell igazítani. A munkáltatóknak kulcsszerepük van ebben” – mondta Tóth Ágnes, a Prohuman Zrt. vezérigazgatója.

A teljes cikk eredetileg az UNI in&out 2025 Innováció kiadványában jelent meg.

A humán erőforrás ma kulcskérdés minden vállalatnál. Nálatok hogyan történik a kiválasztási folyamat?

Az oktatás és a HR világa nagyon szorosan kapcsolódik. Egyre nagyobb jelentősége lesz a HR-ben is az oktatásnak, a készségek fejlesztésének, a képzéseknek. Nemcsak a kiválasztás a kulcs, hanem a folyamatos képzés is rengeteget számít. Annyira gyorsan változik minden a világban, ehhez alkalmazkodva nagyon gyorsan kell tudni átalakítani a rendelkezésre álló munkavállalói készségeket, és ezt a munkáltatóknak is jól kell tudni kombinálnia.

Mik a fő szűrési szempontjaitok a kiválasztáskor?

Ez attól is függ, hogy milyen munkakörbe keresünk új kollégát. Különösen akkor, ha olyan pozícióba, ahol vezetővé is kinőheti magát valaki, az első és legfontosabb az attitűd. Már a kiválasztási folyamat során próbáljuk megismerni, hogy milyen a munkához való hozzáállása, a belső hajtóereje. Ez az, amin a legnehezebb változtatni és fejleszteni. Interjútechnikákkal lehet rávilágítani erre a területre, és az összbenyomásból lehet nem túl objektíven, de mérni.

Mi véleményed a mostani pályakezdőkről? Régebben elterjedt volt az a prekoncepció, hogy túl sokat akarnak, túl hamar. Van ebben változás?

Ez szerintem nem a generációkon múlik. Én azt látom, hogy újra van alázat a munka világa iránt, és a fiatalok is úgy gondolják, hogy „tudom, hogy hol a helyem, akarok fejlődni”. A mai fiataloknak sem nagyobb az önbecsülése, az önbizalma, mint a korábbiaknak. Nagyon sok a kételyük magukkal kapcsolatban. Azt tudjuk, hogy a depresszió aránya magasabb, mint valaha. Talán jobban mernek kommunikálni, jobb az érdekérvényesítő képességük, de a lelkük lényege nem más. És ha ezt tudom közben, akkor részletkérdés az a különbség. Sokkal jobban rá tudok kapcsolódni, és akkor kiderül, hogy nincs is olyan nagy eltérés köztünk, és tudunk beszélgetni. Ha azt gondolja egy vezető, hogy lényegileg más ez a mai fiatalság, akkor nem megfelelően közelít hozzájuk, nem is tudják megérteni egymást, és egy fal keletkezik. De ha tudod, hogy ő csak másképp beszél, és el meri mondani azt, amit szeretne, akkor lehet közös megértés.

A fiatalok miben mások azokban az országokban, ahol még jelen vagytok?

Az országok között nincs akkora különbség, mint a generációk között. Aki mesterséges intelligenciával nő fel, és általános iskolás kora óta használja, teljesen más működésű lesz, mint aki ezzel csak felnőttként találkozik. Aki úgy nőtt fel, hogy nem volt számítógépe és internete, az megint más. És mivel ez a fejlődés folyamatosan gyorsul, egyre rövidebbek azok a szakaszok, amelyekben hasonló attitűdűeket találunk. A generáció jellemzőit az határozza meg, hogy gyerekkorukban mi volt a norma. És ez az, ami nagyon változott. A Z nemzedék, amely nemrég került a munkaerőpiacra, sokkal szabadabban gondolkodik, az elvárásait jobban el meri mondani, a megfelelési kényszer nem olyan erős rajta, és ha elégedetlen, továbbáll. Míg egy Y, főleg egy X generációs esetében az teljesen normális gondolat volt, hogy „nem baj, akkor ezen keretek között akarok megfelelni”.

A teljes cikk ide kattintva olvasható el.