Hiába van ott a naptárban pirossal kiemelve vagy bekarikázva a szeptember 1., valahogy mindig villámcsapásként ér minket a tanévkezdés. Az utolsó augusztusi hétvégén hirtelen minden szülő és diák rájön, hogy valamit bizony elfelejtett beszerezni, kimosni vagy előkészíteni. De hogy pontosan mi marad ki a listáról, az erősen életkorfüggő. Nézzük végig, hogy a kisiskolásoktól az egyetemi gólyákig kik és mit hagynak ki az iskoltáskából.

Amikor az ünneplő minden évben összemegy

Amikor a gyerekek bekerülnek a közoktatásba, az első pár évben a szülőknek jut a legtöbb fejtörés. A legklasszikusabb hiba pedig bizony nem az elfelejtett dobókocka vagy vonalzó, nem is a füzetek vagy a tankönyvek felcímkézése. Ami nem szerepel az alsósok listáján, és hiába az évek rutinja, még a kiskamaszoknál is rendre elfelejtődik, az az ünneplő ruha és cipő megújítása.

A listánkon biztosan szerepelnek a színes ceruzák, amelyek rejtélyes módon minden évben eltűnnek. Valószínűleg rajta van a fehér tornazokni, amiből legalább harmincat érdemes venni, mert minden héten pár nélkül marad valamelyik. És persze az uzsonnás doboz is, amiben minden júniusban benne felejtődik egy félig megevett szendvics, ezért nagyjából augusztus közepén kidobjuk. És ezek után egy következő pontban vegyük fel az ünneplőt, és tartsuk észben: legalább egy számmal nagyobbat vásároljunk, illetve esetleg két típusút, hogy elkerüljük az utolsó pillanatos problémákat.

Az ünneplő ruhákkal évente probléma adódik (Fotó: 123RF)

Hiszen tavaly évzárón még tökéletes volt a fehér blúz és a fekete nadrág vagy szoknya, idénre viszont úgy tűnik, mintha legalább két méretet zsugorodott volna a szekrényben. Pedig csak a gyerek nőtt meg közben fél fejjel. Ráadásul az éppen tinikorba lépőknél gyakori jelenség az is, hogy (bár a méret esetleg jó is lenne) már nem tetszik, giccses vagy nem elég fodros, rövid a szoknya, hosszú a szoknya, inkább nadrágot szeretne… Természetesen mindezt augusztus 31-én. De ne aggódjunk, bármilyet veszünk, jövőre úgyis kinövik, néhány év múlva pedig már nem is fog kelleni semmilyen ünneplő ruha.

Nemlétező tollak és a „majd kölcsönkérem” esete

A tinédzser korosztály sajátos stílust alakított ki a tanévkezdés elfelejtésében. Ők már nem nőnek ki minden évben az ünneplőből, viszont rendszeresen elfelejtik a legbanálisabb dolgokat: például, hogy nincs egyetlen darab golyóstolluk sem. A füzeteket is hajlamosak szeptember második hetében beszerezni, addig pedig a matekot is a történelemfüzetbe jegyzetelik – jobb esetben. Rosszabban pedig leginkább sehova.

Néhanapján az egyenletek összekeveredhetnek a koronázási évszámokkal (Fotó: 123RF)

A gimisek kedvenc mondása ilyenkor: „Áh, majd kölcsönkérem valakitől.” Ez persze addig működik, amíg az egész osztály nem ugyanerre alapozza a szeptemberi indulást. Nekik nem lépnek a sarkukra a szülők, hogy eltették-e a tankönyvet, van-e vonalzójuk, megtalálták-e a tavalyi számológépet. Azonban gyakran még akkor sem jut eszükbe, hogy ezek kellenének, amikor az egyes már október elején rájuk kacsint a Krétából.

És persze ne feledjük a diákigazolványt: szeptember első napjaiban rendre előfordul, hogy nem tudják felmutatni, az ellenőrnek, mert „otthon maradt”, „nem is kaptak”, vagy „megette a hörcsög”. Aztán meg elfelejtik leadni az iskolában, nem kapnak matricát és október 31. után érvénytelen igazolvánnyal próbálnak bérletet venni…

Amikor a munkaruhát kellene előkeresni

A szakmát tanuló diákok esetében már nem az ünneplő a kritikus pont, hanem a munkaruha és a védőfelszerelés. A bakancs tavaly még jó volt, idénre viszont szorít. A védőszemüvegnek nyoma veszett, a köpeny ujján pedig valami furcsa folt virít, amit jobb nem firtatni, honnan származik.

Szakképzésben a munkaruha és a pontosság a legfontosabb (Fotó: 123RF)

Ezen kívül náluk az is jellemző, hogy az első hetekben döbbennek rá: a gyakorlati órákhoz bizony nem ártana hozni egy csavarhúzót, mérőszalagot, vagy éppen egy jegyzetfüzetet. És persze az se lenne utolsó szempont, ha reggel időben elindulnának, mert a műhelyekben többnyire nem olyan rugalmas a becsengetés, mint egy sima osztályteremben.

És vajon: „hova tettem a papucsomat?”

Az egyetemi elsőévesek világa teljesen más. Ők már nem a tollat vagy a tornazsákot felejtik el, legfeljebb a laptopot, de arra ott senki nem ugrik, hogy beírja az egyest felszereléshiányért. A felsőoktatásban ez már teljesen a hallgatók egyéni felelőssége. Ami nagyobb gondolt jelenthet, az a lakhatáshoz, felnőtt(ebb) élethez szükséges alapfelszerelések elfelejtése.

Az egyik legklasszikusabb baki: a kollégiumba beköltözve kiderül, hogy a papucs, az ágyneműhuzat vagy éppen a hosszabbító bizony senkinek sem jutott eszébe. Hűtő általában van, de hogy abba legyen mit tenni, az már más kérdés. Ahogy a főzés is: sokan képesek hónapokig zacskós levesen és vajas kenyéren élni, csak mert mindig elfelejtenek edényt hozni/venni, mások meg nem adják kölcsön. Vagy egyszer leégett a mártás, beáztatják egy éjszakára, és két hónap múlva felháborodva dobják ki, hogy „melyik volt az a trehány, aki ezt így itt hagyta?”

Kollégiumi konyhákban gyakori a koszos edényhalmok látványa (Fotó: 123RF)

Az első napokban szokott kiderülni, hogy a gólyák fele nem váltott még bérletet, nem találja az oktatási azonosítóját, vagy éppen elfelejtette, melyik Neptun-kód is tartozik hozzá. És persze mindig van legalább egy valaki, aki szeptember közepén döbben rá: „Jé, nekem tankönyvet is kéne venni?” Arról nem is beszélve, hogy a diákigazolvány itt is gyakran probléma: gólyáknak a kép időben beküldése, majd onnantól minden félévben a matricázás. Ezt ősszel október 31-ig, tavasszal március 31-ig kell megoldaniuk, különben a diákbérleteket és egyéb kedvezményeket nem vehetik igénybe.

Mi ebből a tanulság?

A tanévkezdés mindig kicsit kaotikus, bármennyi listát is írunk. A kisebbeknél még a szülők, az idősebb diákok esetében már ők maguk szaladgálnak a hiányzó holmik után. De végül mindenki túléli valahogy a tanévkezdést – és mire eljön az őszi szünet, már csak nevetve meséljük a szeptemberi bakikat.

A kiemelt kép forrása: 123RF.