Tehát végigjártam a „G” és az „F” pavilon kiállítóit, az erről szóló beszámolót – az első részt – itt olvashatjátok. Sétálás közben megnéztem a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara standját is, akik készítettek egy videót a Szakma Sztár programjaikról.
Elfogultság a köbön – az én személyes kedvenc kiállítóim a Szakma Sztár Fesztiválon
Lődörgés közben eljutottam a festők standjához, egészen pontosan a Baranya Megyei Szakképzési Centrum Pollack Mihály Technikum és Kollégium standjához, ahol a kíváncsiak kipróbálhatták, hogy milyen érzés díszítő elemeket festeni. Itt kicsit beszélgettem Tormási Sándor műszaki szakoktatóval, és Újvári Róberttel, aki a festő-mázoló szakmai versenyen jelenleg az országos bajnoki címért versenyez. Az Újvári Róberttel készített interjúnkat itt olvashatjátok majd el.
És eljutottam ahhoz a kiállítóhoz, amelyet én – teljesen szubjektíven – a legjobban élveztem. A nyomdászati kiállítást úgy találtam meg, hogy észrevettem egy kézi működtetésű nyomdagépet, amelyet ki lehetett próbálni. Először biztonságos módon közelítettem, tehát beálltam szájat tátani, és hallgattam az érdekes kis előadást a gép működéséről. Aztán úgy voltam vele, hogy máshol ilyet kipróbálni úgysem tudok, hát nyomtattam egy poháralátétet. És mivel tetszett a dolog, ezért elmentem a kiállítói területre is, nézelődni. Míg a poháralátétem nyomdafestéke száradt, addig érdekességeket hallgattam a könyvnyomtatásról, a csomagolóanyagok gyártásáról, a biztonsági nyomdák működéséről.
Biztonsági nyomdák
Ki hallott már a biztonsági nyomdákról? Bevallom, én eddig nem. Ez azért is meglepő, mert
- kifejezetten közel áll a szívemhez a kreatív ágazat, azon belül a nyomdászati szakmák,
- dolgoztam már nyomdával, hiszen sok nyomdai terméket készítettem már,
- és mert érdekel ez a szakma. (Írtam is ezzel kapcsolatban egy cikket, a reformkori magyar nyomdászatról, amit itt olvashattok el.)
Térjünk vissza a biztonsági nyomdákra: ezeken a helyeken készülnek az útlevelek, egyéb pl. személyi igazolványok, értékpapírok, állampapírok. Röviden: minden olyan nyomdai termék, amit nem lehet (vagy legalábbis a törvény szerint tilos) hamisítani. Ezen védelmi technológiák közé tartozik például a transzparens hologram, a változó lézerkép, a lézergravírozás, a metalizált hologram stb.
A nyomdaipar jelenéről és jövőjéről, az elérhető legjobb képzésekről, a duális képzési helyekről beszélgettem Tóth Józseffel, a Codex Zrt. termelési igazgatójával és a Kreatív Ágazati Készség Tanács elnökével, valamint Sántáné Fazekas Tündével, a Békéscsabai Szakképzési Centrum Szent-Györgyi Albert Technikum és Kollégium Nyomdaipari Tudás- és Képzőközpont vezetőjével. A Sántáné Fazekas Tündével készített interjút itt tudjátok elolvasni.
Ezután jött el az a pillanat, amikor átsétáltam a Szakma Sztár Fesztivál „A” pavilonjába, ahol a mezőgazdasági és néhány élelmiszeripari szakma került bemutatásra.
A Szakma Sztár Fesztiválon a mezőgazdaság is az épületbe költözött
Fordított világba érkeztem, mert ami általában kint van, itt most mind bent volt. És bevallom töredelmesen, imádtam. Ritkán lehet ennyire tiszta, és mégis természetközeli kiállítást látni egy épület belsejében. A kertépítő, kertész, parképítő szakmákat népszerűsítő standok között konkrétan növényszigetek voltak, amerre néztem, virágokat és növényeket láttam. A gazdálkodási szakmák között erős és egészséges palánták harsogták zölden az új életet.
Képgaléria:
Amivel teljesen levettek a lábamról, az az élő állatok jelenléte volt.Vidéki gyerek voltam, így nagyon jól tudom: az állatoknak van jellegzetes szaguk, de ha jól tartják és gondozzák őket, akkor bűzük nem lesz. Ebben a pavilonban illatos fűrészporos közegben pihentek a bárányok és a nyuszik, friss szalmán toporogtak a pónilovak. Minden állatnak volt étele és innivalója, és elegendő területe is. Azt láttam, hogy ez nem csak nekem tetszett, a gyerekek is élvezték az állatok közelségét. Egy kis simogatás itt, ismerkedés a bárányok puha bundájával. Fényképek készültek, és a gyerekek próbálták finoman magukhoz cicerézni az állatokat, ezt jó volt látni.
Képgaléria:
Ebben a pavilonban szinte összenyomtak a kiállított hatalmas kombájnok, traktorok, mezőgazdasági drónok. Nem vagyok nagy műszaki ember, de ez egy olyan helyszín volt, ahol kicsinek tudtam magam érezni. És nem titkolom, az is eszembe jutott, hogy egy ekkora gépet vezetni nagyobb élmény, mint egy luxusautó kormányát tekergetni. Nem kérdés tehát, hogy végigjártam a gépeket, amire lehetett, fel is másztam. Talán gyerekként láttam belülről ilyen gépeket, amikor még működött a Budapesti Nemzetközi Vásár, most visszaköszönt ez az érzés. Megnéztem a drónokat – kicsiket és nagyokat egyaránt – és bizony itt is elmélázgattam az új eszközök fontosságán, hasznosságán. Tudom, hogy a drónok egyre nagyobb teret kapnak a mezőgazdaságban. Ha kamerát szerelnek rájuk, akkor a gépi látás segítségével például ki tudják szűrni a növényállomány betegségeit, problémáit. Emellett pedig bizonyos drónokat lehet használni permetezésre is, ami szintén jelentősen egyszerűsíti az emberek munkáját.
Képgaléria:
Ebben a pavilonban az egyik kedvenc kiállítóm a parképítési szakma népszerűsítésére komplett homokozót épített ki, amit földdel töltött fel. A kis területre pedig olyan mini munkagépeket állítottak be, amit a gyerekek irányíthattak. Szóval, parképítés is történt, csak épp játékosan, biztonságosan, és kicsiben. Ha érdekel a kertész szakma, akkor olvasd el ezt a cikket is! Ha pedig a magyarországi kertkultúra alakulására vagy kíváncsi, és a reformkori közparkokról olvasnál szívesen, akkor ajánlom ezt a cikket.
Csak egy harapás
Ahogy már írtam, ebben a pavilonban kapott helyet az élelmiszeripar néhány szakmájának bemutatása is. Elcsábultam a pékek standja előtt, élvezettel néztem, ahogyan a péksütemények készülnek. Az édességkészítő szakmát is megtekintettem, ahol sorban álltak játékra várva a gyerekek, mert mindenki finomságot akart nyerni, amit a tanulók a helyszínen készítettek. Itt láttam olyan bonbonokat is, amelyek előtt konkrétan leragadtam. Értettem én, hogy édességek vannak a hűtőkben, de a szemem azt mondta, kicsi bolygókat, ásványokat látok. Lenyűgöző munkák kerültek kiállításra. Azon járt az agyam, hogy ami ennyire szép, azt még akkor is érdemes megkóstolni, ha nem szeretjük a bonbonokat, mert egyszerűen muszáj szétszedni, és megbizonyosodni róla, hogy biztosan nem ásványt tartok a kezemben, hanem falatnyi nassolnivalókat.
Összegzés
Azért szeretem a Szakma Sztár Fesztivált, mert minden évben el tud varázsolni. Elvisz egy olyan világba, amit csak felületesen ismerek, és bemutatja azt, hogy hogyan készülnek azok a hétköznapi dolgok, amelyek minden nap körbevesznek. Szeretem, hogy látom azokat a fiatalokat, akik feleannyi idősek, mint én, de jóval tehetségesebbek nálam, mesterei a szakmájuknak. A Szakma Sztár Fesztivál egy olyan program, ahol minden pavilonban vár minket valami újdonság, egy új információ morzsa, vagy épp egy gyönyörű alkotás. Jövőre, április végén újra megrendezik a fesztivált, gyere el rá te is!