Ha azt mondom: kékgalléros munkavállaló, valószínűleg megjelenik előtted valaki egy masszív munkaruhában, olajfoltos kézzel, és olyan hozzáállással, hogy ezt még egy kalapáccsal meg lehet oldani. De vajon honnan a csudából jött ez a kifejezés? Miért kék gallér és nem zöld gallér, pöttyös gallér vagy épp csillámpónis gallér?
A válasz egyszerűbb, mint hinnéd: mert a kék ruha elrejtette a koszt. Ennyi. Tényleg.
Kezdjük az elején: amikor a divatot nem influenszerek, hanem olajfoltok diktálták
A 20. század elején a kétkezi munkások nem azért viseltek kék inget vagy overált, mert jól állt a bőrükhöz, vagy mert a Pantone ezt ajánlotta az év színének. Nem. A kék praktikus volt: olcsó, strapabíró és remekül elrejtette azt a napi, minimum 47 különböző foltot, amit a gyárak és műhelyek termeltek.
A kék így szépen-lassan a fizikai munka színe lett, a munkaruhák nyakrésze pedig kék gallérrá vált.
És ekkor színre lép a fehér gallér – szó szerint
A történet másik főszereplője a fehérgalléros dolgozó, aki irodában ült, tollat rágott, és akinek ruhája maximum a kávétól foltosodott. A fehér ing a tisztaságot, a rendezettséget és azt a luxust jelentette, hogy a munka közben nem próbált meg minden tárgy ráragadni a dolgozóra.
Így született meg az egyik legikonikusabb ellentétpár.
- kék gallér vs. fehér gallér
- munkaruha vs. ing
- olajfolt vs. kávéfolt
Az első felbukkanás: 1924, amikor az újságírók rájöttek, hogy jópofa a kifejezés
A „blue-collar” kifejezés első ismert megjelenése 1924-ből származik, amikor egy amerikai újság először használta a dolgozók leírására. A szerkesztő valószínűleg nem sejtette, hogy ezzel kulturális fogalmat teremt.
Aztán a szó elszabadult, és mára a kék gallér nemcsak ruhát, hanem egy egész munkakultúrát jelöl.
Na de mi van ma?
Ma már egy csomó kékgalléros munka olyan technikai tudást igényel, hogy sok fehérgalléros dolgozó csak pislog. Közben az irodai dress code is lazult. Ma már a startupokban a fehér gallér inkább legenda, mint valóság.
A kék gallér sokkal menőbb történetet hord, mint gondolnád
A kék gallér eredete tehát nagyon egyszerű: egy praktikus ruhadarab színe lett egy egész társadalmi réteg jelképe. Egy kék ingből ikon született. És ha ez nem bizonyítja, hogy az öltözködés tényleg kommunikáció, akkor semmi.















