2023. március 25-én került megrendezésre a Lurdy-házban a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) által szervezett Országos Szakmai Verseny. A versenyen az ország 200 csapatából a 20 legjobb mérte össze egészségügyi tudását szakmai kérdések és gyakorlati feladatok segítségével. A verseny végén az Ápolói Hivatás Mesterei címet a Baranya vármegyéből érkező TANERŐK csapata (PTE Szociális és Egészségügyi Technikum és Szakképző Iskola) nyerte el.
A versenyen Dr. Balogh Zoltánnal, a MESZK elnökével, az Országos Szakmai Verseny fővédnökével találkoztunk. Vele beszélgettünk a versenyről, a kamara további terveiről, az egészségügyi szakképzés jövőjéről.
– Idén 11. alkalommal rendezték meg az országos szakmai versenyt. Mi a tapasztalata, mennyire nyitottak a felnőtt szakemberek egy versenyre?
Dr. Balogh Zoltán: Ezt a versenysorozatot 2010-ben kezdtük el, mert ekkor már éreztük, hogy föl kell rázni a kollégákat, valami új ötletre volt szükség. A versenyhez először csak három-négy megye csatlakozott, de három-négy év után már országos rendezvénnyé nőtte ki magát a kezdeményezés. Az idei versenyre helyi, területi szinten indultak el az elődöntők. Több mint 800 kolléga jelentkezett a versenyre, több mint 200 csapat mérette meg magát. Összességében azt mondhatom, hogy motiváltak a kollégák. A COVID-járvány miatt évekkel ezelőtt, 2019 őszén volt utoljára verseny. A kollégák emberfeletti erővel álltak helyt a járvány során a betegellátás minden szintjén az elmúlt három esztendőben. Végül tavaly nyáron döntöttünk úgy, hogy már nincsenek korlátozások, tehát megszervezhetjük a versenyt. Szeptember-októbertől kezdődtek és február végéig tartottak a helyi vármegyei döntők, és most megmérkőznek a győztes csapatok.
– De ezzel nem érnek véget a versenyek a MESZK-nél, ugye?
Dr. Balogh Zoltán: Igen, március végére megszerveztük a „Kossuth Zsuzsanna Nemzeti Egészségügyi Szakképzési Verseny”-t is. Az egészségügyi ágazatban tanuló diákok versenyének döntőjét a Lurdy-ház mellett további 4 budapesti helyszínen és két vidéki városban, Miskolcon és Kecskeméten tartottuk párhuzamosan.
– Önök is tevékenyen részt vesznek a szakképzés népszerűsítésében?
Dr. Balogh Zoltán: A 12/2020. (II. 7.) számú Kormány rendelet a szakképzésről szóló törvény végrehajtásáról már a kamarákat is nevesíti a szakképzésben történő részvételről. Egészen pontosan a területileg illetékes gazdasági kamarák kaptak feladatokat az új szabályozás szerint, és ez külön felkérés alapján az Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát is érinti.
– Milyen programokkal érik el a pályaválasztás előtt álló tanulókat?
Dr. Balogh Zoltán: Több programot is szervezünk a fiataloknak. Iskolákban, nyári táborokban, különböző szakmai versenyek kapcsán találkozunk a diákokkal. Illetve vannak szűrőprogramjaink, azok keretében is a mi kollégáink adják át az emberi testtel és az egészséggel kapcsolatos információkat. 2022-ben közel 70 ezer gyerekhez jutottunk el programjainkkal. A feladatok ellátására a Technológiai és Innovációs Minisztériummal, valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatallal van szerződésünk. Emellett el kell érnünk a fiatalok szüleit, illetve az oktatókat, a tanárokat, az általános iskolai gyerekeket. A pályaválasztás előtt álló gyerekek is tőlünk kaphatnak információt, motivációt.
– Hogyan tudják a pályaválasztás előtt álló tanulókat motiválni?
Dr. Balogh Zoltán: Tapasztalattal és szaktudással. A szakdolgozói kamara azon tagjai, akik ma is itt versenyeznek, a legmotiváltabb kollégák közé tartoznak. Az ő pályájuk az ő elhivatottságuk adja a példaképet, és szolgál jó mintául. Őket szoktuk bevonni a különböző kampányainkba is, hiszen ők a leghitelesebb példaképek, akik tudnak arról mesélni, hogy pályakezdőként hogyan boldogultak, illetve hogyan alakult a pályafutásuk. Például a mai versenyt zsűriző bizottságunknak van két ilyen tagja. Az egyikük a 2022-es év fiatal arca volt. Ő a pályának még az elején van néhány éves munkatapasztalattal, de már a közössége kiemeli és fölterjesztette erre a díjra. A másik zsűritag pedig egy olyan rangidős kolléga, egy háromgyermekes anyuka, aki az egészségügyben dolgozik több évtizede.
– A példaképeken kívül van más módszerük is a tanulók elérésére?
Dr. Balogh Zoltán: Van külön pályaorientációs magazinunk is, ami a fiataloknak, pályaválasztó tanulóknak szól, és elérhetők papír alapon és elektronikusan is. Ezeknek a kiadványoknak a célja az egészségügyi szakma népszerűsítése, illetve segítenek eldönteni a még bizonytalan tanulóknak, hogy az egészségügyön belül mely területeket tudják hivatásuknak választani.
– Ha már a pályaorientáció szóba került, Ön miképp látja, jelenleg Magyarországon a fiatalok mennyire elhivatottak az egészségügyi szakma/szakmairányok iránt?
Dr. Balogh Zoltán: Azt kell látnunk, hogy a születések csökkenése miatt egyre kevesebb fiatalról beszélünk. Várhatóan még 2025-ig az érettségizők száma csökkenni fog, és utána várható egy kicsi emelkedés az érettségizők és a pályát választók száma tekintetében. Összességében nagy versengés van, hiszen mind a szakképzés területén, mind a felsőoktatás területén nagyon sok szakmát lehet választani, és a fiatalokat meg kell fogni annak érdekében, hogy meglássák azt az élményt, amit a mostani generáció vár egy adott szakmától. A mostani fiatalok már élményalapon tanulnak, és az élményeket keresik a pályafutásuk során is. Persze az is fontos, hogy jól fizessék meg a munkájukat, ezért a kamara állandóan küzd is, hogy méltóképpen ellentételezzék az a fajta szolgálatot, amit egy egészségügyben foglalkoztatott szakember végez. De azt gondolom, hogy motiváció szempontjából a segítői hivatás egyébként is különleges szakterület.
– Mire gondol, amikor azt mondja, hogy az egészségügyi szakterület „különleges”?
Dr. Balogh Zoltán: Az egészségügyi ágazatban nem csak egyfajta kompetenciával vagy egyfajta készséggel rendelkező tanulót lehet jól foglalkoztatni. Ha belegondol, itt jelen van az akut ellátás, ahol minden percben más és más kihívásnak kell megfelelni, gyorsnak kell lenni, interaktívnak és a többi. És ott van a másik oldal, ahol viszont hosszú távú ellátást, ápolást, gondozást kell ellátni, ahol akár hónapokon, éveken keresztül van kapcsolat a beteggel, tehát kevésbé mozgalmas. Vannak, akik a felnőttekkel, mások viszont inkább a gyermekekkel, a csecsemőkkel szeretnek foglalkozni. Van, aki szereti az informatikát, és olyan gépeket üzemeltet – például a képalkotó diagnosztika területén – amelyek elképesztően különlegesek mind működésükben, mind eredményeikben. Vannak, akik szeretik a kémiát, ők a laborokban érzik jól magukat a pipetták, petri-csészék világában. Megint mások – szintén a kémia területén – mondjuk a közegészségügyi járványügy területén tudnak kiteljesedni. Vannak, akik a beteg otthonában látnak el segítő feladatokat, más tanulók nagy high-tech intézetben szeretnének tevékenykedni. Van, aki inkább a lelket ápolja, van, aki a testet ápolja. Találhatunk munkát egy mentőautóban, vagy egy időskorúak otthonában is. Tehát annyira sok a lehetőség, annyira sok helyen lehet elhelyezkedni, hogyha megtaláljuk a tanulóban azt a lehetőséget és azt az értéket, ami a személyiségében, a hozzáállásában rejlik, akkor lehet őket jól motiválni, és a megfelelő szakmaterületet ajánlani számára.
– Gyakran tapasztalható, hogy a szülő hivatását választja sajátjának a gyermek is. Mennyire jellemző ez az egészségügyi szakmák esetében?
Dr. Balogh Zoltán: Ha az egészségügyi ágazatban dolgozó szülőket nézzük, akkor talán ők azok, akik a legjobban tudják a szakmájuk felé irányítani a fiatalokat. A kolléganő, akit itt emlegettem, hogy a 2022-es év szakdolgozójának választották, háromgyermekes anya. Neki például mind a három gyermeke az egészségügyben helyezkedett el. A huszonéves fia már végzett szakember, a második gyermeke még tanul, a harmadik pedig még a pályája elején tart, de ő is az egészségügy felé irányul. Sajnos a felméréseink azt mutatják, hogy a pályaválasztó fiataloknak csak a 6 százaléka tekinti céljának az egészségügyet. Jobban örülnék, ha ez 8-9 százalék lenne. Jelenleg minden 90. magyar állampolgár egészségügyi szakdolgozó, hiszen 120 ezer szakdolgozó tevékenykedik ma Magyarországon a biztonságos betegellátás érdekében. A társadalom azonban idősödik, öregszik, tehát nagyon nagy szükségünk van fiatal kollégákra.
– Ha mondania kellene egy készséget vagy képességet, amely az egészségügyi dolgozók számára létfontosságú, akkor mit mondana? Mit keressen magában egy pályaválasztás előtt álló tanuló, ha az egészségügy felé kacsintgat?
Dr. Balogh Zoltán: Nagyon fontos az érzékenység, az empátia. Aki érzékeny a mások problémái iránt, aki oda tud figyelni másokra, aki segítőként szeret egy adott helyzetben megjelenni, az alkalmas erre a munkára. Természetesen vannak fizikai előnyök is. Az egészségügyi dolgozók nem riadnak vissza olyan helyzetektől, amikor olyan szaghatások, vagy olyan látványelemek érik az embert, ami nem hétköznapi. Ilyen lehet akár a vér látványa, a rosszullét látványa, esetleg az ijesztő hanghatások. De a legfontosabb, hogy ehhez a szakmához, ehhez a hivatáshoz szakmai tudás és szív kell. Tehát érzékenynek kell lenni, és én azt mondom, hogy szíve kell legyen az embernek.
– Az érzékenység és az empátia elsősorban a nőkre jellemző tulajdonság, nem igaz?
Dr. Balogh Zoltán: Férfiként mondom, azért ez egy női hivatás. A szakdolgozói társadalomnak a 95 százaléka nő, és csak alig 5 százaléka férfi. Általában a nők sokkal érzékenyebbek és nyitottabbak az emberek problémáira. Viszont vannak olyan egészségügyi ellátási területek, amelyek kifejezetten férfi feladatkörre vannak kitalálva, és férfiakat igényelnek, mert nekik vannak meg azok a fizikai adottságaik, amelyekkel az adott területen érvényesülni tudnak. De a férfiak esetében is kiemelten fontos, hogy a hozzátartozó és a beteg is érezze, hogy abban a pillanatban ők a legfontosabbak és érte akarnak mindent megtenni. Mosolyogni kell, kommunikálni kell, ez kiemelten fontos elvárása ennek a hivatásnak.
– Ha üzenhetne bármit a gyerekeknek, akkor mivel próbálná meggyőzni őket, miért jöjjenek az egészségügybe?
Dr. Balogh Zoltán: Azért nehéz ez a kérdés, mert ahogy már beszéltük, mindenkinek mást jelent az egészségügy. Más a rehabilitációs terület, más az ellátás. Összességében azonban minden egészségügyi szakmaterületre jellemző annak a megélése, hogy valaki az én tevékenységemtől lesz jobban. Segítek egy másik ember problémájának a megoldásában. Meggyógyítom, részese vagyok az ő gyógyulásának vagy a fájdalom csökkenésének, enyhíthetem a szenvedéseit. A betegség miatti kiszolgáltatott helyzetben én vagyok a bizalmasa, én pótolom a családját, mert nincs ott a hozzátartozója, aki segíteni tudna. Aki ezt érezte már, az egy – pozitív értelemben – függőségi viszonyba kerül ezzel az érzéssel, és egy olyan hivatást fog választani, amit mindig életcéljánál tud majd tekinteni.
– A pályaválasztás előtt álló kisiskolásoknak mást üzenne? Mik azok az elvárások, amelyek a fiatalok irányában megjelennek?
Dr. Balogh Zoltán: Ha az alfa generációról beszélünk, akik már 10 év fölöttiek, nekik még talán azt emelném ki, hogy ez egy hatalmas kihívással járó szakmaterület. Az egészségügyben állandóan fejlődni kell, mert ez a hivatás ötévente megújul. Nekünk folyamatos továbbképzésekre kell járnunk, és a nyelvet nagyon kell használni, hiszen a szakirodalom az angol nyelvre épül. Tehát egy fiatal tanuló, aki a nyelvet szereti, aki a segítő szakma iránt érdeklődik, aki szeret tanulni, az ezen a területen megtalálhatja a számítását.
– Szóba került a szakterület fejlődése, és a folyamatos továbbképzések, a szakmai megújulás. Az egészségügy mindig is egy vezető ágazat volt a fejlesztések szempontjából, és itt gondolhatunk a lézergépekre, a képalkotó diagnosztikára, satöbbi. Mit gondol, az egészségügyi ágazatban található képzések hogyan tudnak megújulni annak érdekében, hogy a mostani gyorsan feledett digitális világ elvárásainak megfeleljenek?
Dr. Balogh Zoltán: Ennek két módja is van. Az egyik, hogy az iskolarendszerben olyan skill-laborokat, azaz olyan gyakorló tantermeket kell kialakítani, ahol már helyet kaptak ezek a technikák. Én a Semmelweis Egyetemen vagyok az ápolási tanszék vezetője, és mi már 15 éve használunk magas élethűség tartalmú szimulációs eszközöket, amelyek lélegeznek, keringésük van, a pulzusukat lehet tapintani mindenhol. Ezek a bábuk szuszognak, bélhangjaik vannak, még a pupillájuk is szűkül, illetve tágul. Tehát ezek az eszközök alkalmasak demonstrálni a valós életszituációkat. Azért fontos, hogy ilyen skill-laborokban tudjunk gyakorlatozni, mert így az alapkészségeket következmények nélkül tudják a tanulók, a hallgatók gyakorolni. Tehát amikor a tanulók először látnak el beteget a valóságban, sokkal kevésbé szoronganak, félnek ezektől a kihívásoktól, hiszen már megvan az a manuális készségük, képességük, amivel tudnak biztosan vért verni, infúziót bekötni, katéterezni, satöbbi. És hasznosabbnak érzik magukat a gyakorlatok során.
A másik lehetőség pedig a gyakorlóhelyek kérdése. Pár éve elindultak a duális képzőhelyek minden ágazatban, így az egészségügyben is. A kamara pont abban érdekelt, hogy minél több jól felszerelt duális képzőhely legyen Magyarországon a kórházakban, klinikákon, országos intézetekben, és az alapellátásban. Azért fontos, hogy a jövő egészségügyi dolgozói ezeken a gyakorlóhelyeken kerüljenek kiképzésre, mert így már a gyakorlatok során lehetőket szakmailag szocializálni. Ez más ágazatokban, az iparban, a mezőgazdaságban is működik, és az egészségügyben is kell, hogy működjön. Ebben viszont a kórházaknak hatalmas a felelőssége – és hatalmas lehetőségeket is rejt magában.
– Mit gondol az egészségügy digitális fejlődéséről? Ön szerint van arra lehetőség, hogy a gépek világa kiszorítsa az egészségügyi ágazatból a szakképzett munkaerőt?
Dr. Balogh Zoltán: Szerintem nincs. Én úgy gondolom, hogy a digitális fejlődés nem a kollégákat fogja kiszorítani, hanem a meglévő kollégákat fogja támogatni. Erre a legjobb példa a labordiagnosztika területe. Kamarai adataink alapján az elmúlt közel húsz esztendőben jelentős mértékben – talán az egyik legnagyobb mértékben – öregedtek el labordiagnosztika területén dolgozó kollégák. Sajnos nagyon kevés az utánpótlás, a labordiagnosztika mégis működik. Ez annak köszönhető, hogy az infrastruktúra, a géppark, a diagnosztikus eszközök, a módszerek annyira sokat fejlődtek, hogy a kezelésükhöz a korábbihoz képest harmadannyi emberre van már szükség.
Úgy gondolom, hogy minden olyan eszköz, ami az ápolást, a betegellátást könnyíti, embererőt is fog pótolni, és aki ott dolgozik, az nem fog egészségkárosodást szenvedni, hiszen kevesebbet kell majd emelnie, vagy éppen forgatnia. Ma már vannak olyan korszerű betegágyak, amelyek érzékelik a betegek nyomáspontjait, és tudják jelezni, hogy hogyan kell megváltoztatni a beteg testének a pozícióját. Ezek az adatok egy elektronikus rendszerbe van táplálva, és elmentve. Korábban ezt a feladatot esetleg kettő vagy három kolléga együttes, összehangolt munkával végezte el. Manapság már ilyen ágyakat lehet látni a gyakorlatban. Sajnos egyelőre külföldön nagyobb számban állnak rendelkezésre, de nálunk is van már országos intézet, ahol a legsúlyosabb betegek ellátása során is ilyen korszerű eszközöket alkalmaznak. Másik jó példám a digitális fejlődésre a digitális dokumentációvezetés. Könnyebb a dokumentációt nem kézzel leírni, hanem a gépen direkt módon rögzíteni. Ezzel időt, energiát spórolhatunk, és nem utolsó sorban sokkal megbízhatóbb adataink kerülnek így rögzítésre.
Lehet, hogy egyszer lesznek beszélő robotok, amelyek bizonyos alaptevékenységekben, például a betegkísérésben, vagy etetésben, vagy egyéb más dolgokban fognak segédkezni. Úgy gondolom, hogy jó néhány évtizednek kell lennie, hogy azoknak a magyar változatai is elkészüljenek. De az egészségügy – ahogy már említettem – egy nagyon empatikus emberi szakma, ahol az emberi kapcsolatok nélkülözhetetlenek. Azt gondolom, hogy a magyar munkaerőre, a magyarul beszélő ápolóra, szakdolgozóra mindig szükség lesz.
A szakmai verseny, amelyen részt vettünk, lezárult. További cikkünk a versennyel kapcsolatosan itt olvasható.
Március 29-én újabb versenyt rendezett a MESZK, amelyen az egészségügyi területen tanuló diákok mérték össze egymással tudásukat. Erről a rendezvényről is tudósítottunk, a cikk ezen a linken lesz elérhető.
