A Húsvét keresztény ünnep. Található más nagy világvallásokban is a húsvéthoz hasonló ünnep. Például az iszlám vallásban a ramadán is böjttel kezdődik, és spirituális felkészülést jelent egy profetikus eseményre. A zsidó vallásban a pészah az az ünnep, amely a húsvéti időszakhoz kötődik. Ezek a vallási szokások mutathatnak hasonlóságokat megjelenésükben, bizonyos részletekben, de nem ugyanaz a vallási eseménysorozat áll a szokások hátterében.
A húsvét időpontja a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Erről a niceai zsinat döntött i. sz. 325-ben. A húsvét szó eredete az ünnepet megelőző böjthöz kötődik. A böjt a húsvét előtt egyfajta húst elhagyó táplálkozást jelent, így a húsvét a hús magunkhoz vételének első napját jelenti.
A húsvéti böjt
A nagyböjt a húsvét előtti negyvennapos felkészülési, bűnbánati időszak. Célja a bűnbánat tanúsítása, a megtisztulás, az áldozatvállalás és az Isten iránti szeretet kifejezése. A nagyböjti időszak hat vasárnapját a katolikus egyház nem tekinti böjti napnak, hiszen minden vasárnap Krisztus feltámadásának az ünnepe, így a böjt hamvazószerdától tart egészen Húsvétvasárnapig. Ez azt jelenti, hogy a böjt valójában hamvazószerdától nagyszombatig összesen 46 napig tart, ha a vasárnapokat is számoljuk. A böjt utolsó hetének neve „nagyhét”.
A nagyhét eseményei
Nagycsütörtökön a keresztények Krisztus utolsó vacsorájára, majd Jézus elfogatására és szenvedéseire emlékeznek. Nagypénteken halt meg Jézus a kereszten, ez a nap a legmélyebb gyász ideje. A szombati nap volt a húsvéti ünnep előnapja, a csend és a reményteli várakozás ideje. Végül Húsvétvasárnap a húsvéti időszak legfontosabb napja, a feltámadás napja. Ha megszámoljuk, ez bizony 4 nap. Miért mondják akkor mégis azt, hogy Jézus a harmadik napon feltámadt?
A válasz a korra jellemző időszámításban keresendő. Manapság egy nap éjféltől éjfélig tart, azonban a régi korokban nem az óra által mutatott órák szerint éltek az emberek. Elődeink a Nap mozgása alapján határozták meg az időt. Egészen pontosan egy napnak napnyugtakor lett vége, és napnyugta után kezdődött az új nap.
Eszerint a logika szerint az első nap Nagycsütörtök napnyugtától tartott Nagypéntek estéig. A második nap Nagypéntek estétől Nagyszombat estéig, és végül a harmadik nap Nagyszombat estétől Húsvétvasárnap estig. És máris megvan a három nap, amiről a Biblia is említést tesz.
Nézzük hát, hogy mely napon mi történt a keresztény hit alapján!
Kezdjük az előzményekkel. Jeruzsálemben a lakosság a pészah, azaz a zsidó húsvét ünneplésére gyűlt össze. A Biblia azt mondja, hogy Jézus Krisztus a halála előtti vasárnapon érkezett a városba. Tevékenyen telt az utolsó hete, hiszen tanított, gyógyított és példabeszédeket mondott, prédikált. Emellett pedig kiűzte a kereskedőket és pénzváltókat a templomból, amivel nem mindenki tetszését nyerte el.
Az első nap
Az első nap Nagycsütörtök estétől Nagypéntek délutánig tartott. Nagycsütörtökön történt meg az utolsó vacsora. Jézus és tanítványai egy asztalhoz ültek, és ekkor hangzott el a híres mondat: “Bizony, bizony, mondom nektek: egyikőtök elárul”. Ez igaz volt, hiszen Iskarióti Júdás 30 ezüstpénzért megállapodott a főpapokkal, hogy Jézust kiszolgáltatja nekik. Péter apostol is ezen a vacsorán esküdözött, hogy életét is adná a megváltóért, mire Jézus ezt válaszolta: “Bizony, bizony, mondom neked: mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.”
Ezek után Jézus a Gecsemáné-kertbe vonult a tanítványaival, ahol az olajfák alatt készült a rá váró áldozatra, az apostolok pedig lefeküdtek pihenni. Ezen az éjjelen katonák ütöttek rajtuk a Gecsemáné-kertben, akiknek Iskarióti Júdás egy csókkal jelezte, hogy melyik társa Jézus.
Jézust megkötözve vitték a főpap, Kaifás elé, Péter utánuk lopakodott. Szemmel tartotta az eseményeket, de felismerték őt. Két szolga is rákérdezett arra, hogy ő Jézus tanítványa vagy sem, és Péter háromszor tagadta ezt le, mire a kakas kukorékolt.
Nagypéntek hajnalán, a jeruzsálemi főpap házában eközben Jézust faggatta a Nagytanács, a Szanhedrin. Azt kérdezték tőle, hogy úgy gondolja, ő az Isten fia, és Jézus erre igennel válaszolt. Kajafás erre megtépte a ruháját, a Nagytanács pedig istenkáromlás miatt halálra ítélte Jézust. A halálos ítélet megerősítése érdekében azonban a Nagytanácsnak Pilátushoz, a római helytartóhoz kellett fordulnia.
Ezért pénteken délelőtt Jézust Pilátus elé hurcolták. Pilátus számára nem volt lényeges ez az ügy, ezért a néphez fordult a kérdéssel, hogy Jézust vagy a hírhedt bűnözőt, Barabbást engedje szabadon. A nép közfelkiáltással többször egymás után Barrabás nevét kiáltotta, így a döntés megszületett. Pilátus a nép szeme láttára megmosta a kezét, hogy jelezze: ártatlan Krisztus elítélésében. A “Mosom kezeim” mondásunk is innen ered.
Jézus Krisztust börtönbe zárták. Az őt őrző katonák gúnyolták, megkínozták. Vállára vörös köpenyt terítettek, homlokára töviskoszorút tettek, és a zsidók királyának nevezték, végül pedig megkorbácsolták.
A kínzás végeztével Jézust a Golgotára, azaz a Koponyák hegyére vitték. Itt végigjárta a 14 stációt, kereszttel a hátán. Útközben a nép ütlegelte, gyalázta és köpködte őt. Végül a Golgotán keresztre feszítették: kezeit és lábait szegekkel ütötték át, két oldalára pedig két lator került.
A Biblia szerint Nagypéntek estéjén Jézus arra kérte a katonákat, hogy adjanak neki inni. A katonák egy lándzsahegyre szivacsot tűztek, amelyet ecetbe mártottak, és azt tartották a szája elé. Nem sokkal később Krisztus meghalt.
Másnap nagy ünnep volt (a már említett pészah), emiatt a zsidók arra kérték Pilátust, hogy adjon kegyelmet: töresse el a keresztre feszítettek lábait, hogy gyorsabban véget érjen a megfeszítettek szenvedése. A katonák így is tettek, és észrevették, hogy Jézus már halott. Hogy erről megbizonyosodjanak, egyikük lándzsát döfött az oldalába: a sebből vér és víz folyt. Végül a testek leemelhetők lettek a keresztről, nem zavarták az ünnepet ülő tömeget.
Egy József nevű tehetős ember elkérte Pilátustól Jézus holttestét, és meg is kapta. A testet megtisztították és friss gyolcsba tekerték, majd egy sírba tették.
A második nap eseményei
A Biblia szerint másnap, egészen pontosan Jézus péntek esti halálától szombaton estig történt Jézus pokolra történő alászállása. Mivel Jézus istenség, neki hatalma volt a halál és az alvilág fölött is. Bár a teológiai értelmezés szerint ez az alászállás valójában a halál átélése. Ezen a napon a tanítványok bujkáltak.
És végül harmadnapra…
Vasárnap kora reggel Mária Magdolna kiment Jézus sírjához, amit üresen talált. A sír nyitva volt, a gyolcs és a kendő, amibe a testet tekerték, a földön hevert. Az asszonyt a sírásból két fehér ruhás angyal megjelenése zökkentette ki. Végül Jézust hallotta, amint elmondja, hogy még nem ment fel a mennybe. Krisztus később a tanítványoknak is megjelent, átadta nekik a szentlelket, és vasárnap megtörtént a mennybemenetel.
Utótörténet
Iskarióti Júdás összeomlott árulása súlya alatt. Az árulás bérét, a 30 ezüstöt a templomba szórta, és felakasztotta magát egy fára.
Péter, aki háromszor tagadta meg a Megváltót, később a korai keresztény egyház első vezetője lett. A legenda szerint Pétert akkor kapták el és tartóztatták le, amikor Néró felgyújtotta Rómát, és ezen tettéért a keresztényeket gyanúsította. Pétert fejjel lefelé szegezték fel a keresztre, így érte a halál.
Pilátus még három évig volt Júdea helytartója. Azonban i.sz. 36-ban egy próféta elhitette a szamaritánusokkal, hogy Mózes szent ereklyéit találták meg. Emiatt hatalmas tömeg indult meg a hegy – és a feltételezett ereklyék – felé. Pilátus azt feltételezte, hogy fegyveres zendülés zajlik, így legionáriusaival szétverette a tömeget. A szamaritánusok a sok halott miatt bepanaszolták Pilátust a prokonzulnál, aki azt javasolta, hogy a helytartó utazzon Rómába, és közvetlenül a császár előtt tisztázza magát. Azonban a Rómába tartó hajóút alatt Tiberius császár meghalt, így Qintus Pontius Pilatus száműzetésbe kényszerült, és két évvel később elfeledve halt meg Galliában.
