A magyar tanárok az oktatási rendszer tartópillérei, mégis egyre nehezebb körülmények között próbálnak helytállni. A TALIS 2024 szerint a hivatás iránti elkötelezettség töretlen, de a mindennapi valóság – a túlterheltség, a digitális kihívások és az alacsony megbecsülés – lassan felőrli a pálya vonzerejét.
Az OECD Teaching and Learning International Survey (TALIS) 2024-es ciklusa átfogó képet nyújtott a pedagóguspálya helyzetéről, a tanárok munkakörülményeiről és a szakmai fejlődés lehetőségeiről.
Magyarország immár negyedik alkalommal vett részt a vizsgálatban, így az adatok nemcsak nemzetközi, hanem időbeli összehasonlítást is lehetővé tesznek.
A felmérés eredményei egyszerre rajzolnak ki elkötelezett, tapasztalt tanári közösséget és súlyos rendszerszintű problémákat: a pálya elöregedését, a digitális lemaradást, a fokozódó stresszt és az alacsony társadalmi megbecsülést.
Demográfiai jellemzők és utánpótlási gondok
A magyar pedagógus társadalom az OECD-átlagnál idősebb és tapasztaltabb: az ISCED 2 szinten tanítók átlagéletkora negyvenkilenc év (OECD-átlag: negyvenöt év), szakmai tapasztalatuk átlagosan huszonegy év. A nők aránya kiemelkedően magas, hetvenkilenc százalék, ami a tanári pálya erősen feminim karakterét mutatja.
A tanárok több mint fele, több mint két évtizede van a pályán. Ez stabil szakmai közösséget jelez, ugyanakkor a fiatal utánpótlás hiányát is világosan mutatja. A pálya elöregedése hosszabb távon fenntarthatósági és minőségi kockázatot jelent az oktatási rendszer számára.
Technológiai felkészültség és a mesterséges intelligencia kihívása
A digitális technológia és a mesterséges intelligencia (MI) oktatási alkalmazása terén Magyarország jelentős lemaradást mutat. Míg az OECD-országokban a tanárok harminchat százaléka használ valamilyen MI-eszközt, itthon ez az arány mindössze huszonhárom százalék.
A leggyakoribb felhasználási területek az információgyűjtés, az óratervezés és a készségfejlesztés támogatása. Ugyanakkor a tanárok nyolcvankét százaléka úgy érzi, nem rendelkezik kellő felkészültséggel a mesterséges intelligencia oktatási alkalmazásához. Ez a képzési rendszer digitalizációs gyengeségeire és a korszerű pedagógiai eszközök hiányára hívja fel a figyelmet.
Munkaidő, stressz és a pálya terhei
A magyar tanárok heti átlagos munkaideje negyvenhárom és két tized óra, ami kissé meghaladja az OECD-átlagot. A munkahelyi stressz szintje ugyanakkor jelentősen magasabb: a tanárok huszonkilenc százaléka számol be rendszeres stresszről, míg az OECD-átlag mindössze tizenkilenc százalék.
A leggyakoribb stresszforrások: túlzott adminisztráció (ötvenöt százalék), gyakori szabályozási változások (negyvennyolc százalék), magas óraszám (negyvenhat százalék).
Bár a tanárok összességében nem elégedetlenebbek a nemzetközi átlagnál, a fenti adatok egy túlterhelt és kiszolgáltatott szakmai közeg képét rajzolják. A presztízsprobléma továbbra is súlyos: a magyar tanárok csupán nyolc százaléka véli úgy, hogy hivatásuk nagy társadalmi megbecsültségnek örvend.
Szakmai fejlődés és együttműködés – erősségek a nehézségek ellenére
Pozitív fejlemény, hogy a pedagógusok kilencvenegy százaléka részt vett valamilyen szakmai továbbképzésben, és hetvenhárom százalékuk szerint ezek javították a tanítási gyakorlatot – ez az OECD-átlagnál jóval magasabb arány.
A tanárok közötti együttműködés és bizalom is erősödött: kilencvennégy százalék számít kollégái támogatására, ami tizenkét százalékpontos növekedést jelent az előző ciklushoz képest. Az iskolai autonómia szintje is kedvező: a tanárok kilencvenöt százaléka érzi, hogy módszertani kérdésekben önálló döntéseket hozhat.
Ezek az adatok azt jelzik, hogy a tanári közösségek belső ereje és szakmai elkötelezettsége komoly megtartó erőt jelent még a kedvezőtlen körülmények között is.
A tanárok megbecsülése és a motiváció kérdése
Bár a tanárok túlnyomó többsége – több mint kilencven százalék – elkötelezett és örömmel tanít, a szakma társadalmi elismertsége továbbra is alacsony. A pedagógusok szerint sem a média, sem a döntéshozók nem értékelik kellőképpen a munkájukat.
A fizetéssel való elégedettség mindössze huszonhat százalék, ami az egyik legalacsonyabb arány az OECD-ben, és nem javult 2018 óta. Ugyanakkor a nem anyagi szempontú elégedettség, különösen a kollegiális kapcsolatok és a szakmai autonómia terén, javuló tendenciát mutat.
Szakpolitikai következtetések
A TALIS 2024 adatai alapján a magyar oktatáspolitika előtt három fő kihívás körvonalazódik:
- A pedagóguspálya vonzerejének növelése – különösen a fiatal generációk számára.
- A digitális és MI-kompetenciák fejlesztése a tanárképzésben és a továbbképzésekben.
- Az adminisztratív terhek csökkentése és a bizalmi kultúra erősítése, miközben a tanári autonómiát meg kell őrizni.
A magyar tanári kar tapasztalt, együttműködő és hivatásához hű, de egyre nagyobb nyomás alatt dolgozik. A fokozódó stressz, az alacsony megbecsülés és a digitális lemaradás sürgető beavatkozást igényelnek.
Mindezek mellett a pedagógusok belső szakmai elkötelezettsége és közösségi összetartása reményt ad arra, hogy megfelelő szakpolitikai lépésekkel a tanári hivatás ismét vonzó és megbecsült pálya lehessen Magyarországon.
Ha érdekel, hogyan formálja a 21. században a tanári példamutatás a diákok motivációját és továbbtanulási döntéseit, olvasd el ezt a cikket!
A tanárok szerepe a 21. század oktatásában
