„A konfliktus megtalálására sokkal többen képesek, mint akik egyezségre tudnak jutni. Szerintem nagyon fontos, hogy az ember tudjon és képes legyen csoportban másokkal együtt dolgozni” – vallja az Erste elnök-vezérigazgatója, Jelasity Radován.

Ez a cikk eredetileg a 2025-ös UNI in&out kiadványban jelent meg.

A Z nemzedékkel milyen élményei, kapcsolódásai vannak, lehetnek az Erste vezérigazgatójának, dolgozol pályakezdőkkel? Mennyire lehet vonzó a bankszektor a fiataloknak?

Van három fiam, mindhárman Z generációsok. A másik pedig az, hogy azt a tradíciót továbbra is megtartottuk, hogy minden hónapban az új belépőknek tartok egy rövid előadást. Ezen a kapcsolódáson túl a Bankszövetségben, valamint a Német–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökségi tagjaként is van lehetőségem fiatalokkal együtt dolgozni.

Ezekben a pozícióimban az időnknek a jelentős részét azzal töltjük, hogy mit hoz a jövő, mi lesz a bankszektorral, mi lesz a gazdasággal, és hol van a mi helyünk ebben. A szegmensünk nehézségei az elmúlt évtizedben azzal jártak, hogy a munkaerőpiacon a legkevésbé vonzó szektorok  között vagyunk, és ennek a megváltoztatásán folyamatosan dolgozunk. A fiatalos, közvetlenebb, lazább stílusunk reméljük, hogy ledönti azokat a sztereotípiákat, hogy egy bank csak merev lehet, szürke öltönyös dolgozókkal. Az állásbörzéken gyakori visszajelzés, hogy „nem gondoltam, hogy ilyen közvetlen, barátságos lehet egy bank”.

Mi a tapasztalatod, mennyire elhivatottak a pályakezdők?

Sokan azt állítják róluk, hogy erősebbek, tudatosabbak, elvárásaik vannak, de nem annyira kitartók, és mindent azonnal akarnak. Szerintem az első része igaz, vagyis, hogy sokkal tudatosabbak, és jóval gyorsabban hajlandók változtatni akár munkahelyet, lakhelyet, bankot vagy telefont. Tehát meszsze nem akkora az elköteleződésük, mint 20 évvel ezelőtt az ő korukban lévőknek. Ez viszont rámutat arra is, hogy nekünk is sokkal pörgősebbnek, aktívabbnak kell lennünk, és jóval inkább alkalmazkodónak, mert az biztos, hogy a jelenlegi fiatal generáció ingerküszöbe sokkal alacsonyabban van, mint nekünk most, vagy mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. Úgyhogy ehhez nekünk kell alkalmazkodnunk. Elvárni egy Z generációs kollégától vagy kolléganőtől, hogy öltönyben, nyakkendőben minden nap bejárjon, és itt üljön reggel 8-tól délután 6-ig, szerintem kizárt dolog.

Hogy dőltek le ezek a sok évtizedes merev szabályok?

Szerintem én 15-20 évvel ezelőtt biztos nem lehettem volna vezérigazgató, hiszen az annak idején mindent tudott, mindent látott. A vezérigazgatóval nem vitáztunk, csak azért mentünk hozzá, hogy ott ukázokat kapjunk, amiket végrehajtunk, és utána visszamenjünk pár nap múlva, hogy azt mondjuk, megcsináltuk, vagy nem csináltuk meg. Szerintem ennek már vége, egész más időket élünk.

Milyen most a vezérigazgatói munka?

Nagyon érdekes és kihívásokkal teli megtalálni napi szinten a kompromisszumokat, legyen szó bankon belüli vagy azon kívüli dolgokról. Rengeteg olyan pozíció van, ahol egy vezérigazgatótól elvárják, hogy egy picikét a jövőbe is mutasson, de közben tudjon reagálni a politikai és szabályozói elvárásoknak is, ami nem mindig könnyű.

A menedzserszövetségben mondtam egyszer azt, hogy összeveszni mindenki tud, ahhoz nem kell sok, megtalálni kompromisszumot, az az igazi kihívás. Vagyis szerintem a konfliktus megtalálására sokkal többen képesek, mint azok, akik egyezségre tudnak jutni. A kollégákkal időközben nagyon jól összeraktuk azt, hogy ki miért felel és kinek mi a munkája. Remélem, hogy ők is elégedettek a munkámmal, ahogyan én támogatom őket. Néha az ember egy picikét jobban bele szeretne menni a részletekbe egyik-másik dolognál, de egy bankban 3300 munkavállaló tényleg rengeteg. Rengeteg a kérdés, a probléma, és sajnos nem jut az ember mindig a végére, és nincs is értelme, mert nekünk nagymértékben az a feladatunk, hogy vezessünk.

Vajon ma van olyan pályakezdő, aki úgy indul az életben, hogy én bankigazgató akarok lenni, vagy egyáltalán bankár? Milyen életpályára számíthat az ebben a szektorban érvényesülést kereső fiatal?

Sajnos egyre kevesebben tűzik ezt ki célul. Valljuk be őszintén, az utóbbi 15-20 évben a politika, a gazdaság, a devizahitelezés sok árnyékot vetett ennek a területnek a szépségeire. Én ugyanakkor meg vagyok győződve arról, hogy a modern társadalmunk és a gazdaságunk egyik alapvető pillére a bankolás. Ha belegondolunk, ez tényleg egy fantasztikus szakma, sok ember, sok cég bízza ránk a pénzét, és úgy adjuk tovább, hogy tulajdonképpen mindenki jól jár, az is, aki a pénzt nálunk tartja, és nem kell a párnacihában tartania, az is, aki a hitelt tőlünk felveszi, mert meg tudja valósítani a terveit, az álmát, tud fejlődni. Az állam is jól jár, mert tulajdonképpen mi vagyunk a legnagyobb  finanszírozója, és a munkavállalók meg a tulajdonosok is, tehát nagyon kevesen vannak, akik a bank működésével nem járnak jól. Próbálunk ezen érvek mentén vonzók lenni az új generáció számára. Ha valaki nyitott, kíváncsi és szeretne alkotni, megtalálja a helyét. Mi hosszú távú perspektívát tudunk kínálni: nagyon sok kollégánk kezdett gyakornokként, első munkahelyesként a bankban, és ma akár felső vezetőként dolgozik itt.

A Z generációsokról beszéltünk az előbb: fontos azt is kiemelni, hogy számukra érték, hogy hatással legyenek. Nálunk valódi társadalmi hatást tudnak elérni önkéntesként a social banking programokban vagy az ErsteGreen-akciókban. Dolgozhatnak digitális megoldásokon, a George új funkcióin és már az MI-lehetőségek beépítésén is.

Milyen munkakörnyezetre, légkörre számítson egy fiatal, aki az Ersténél kezd dolgozni, és milyen alapvető elvárásoknak kell megfelelnie?

Egyrészt szerintem egy bankban sokan el sem tudják képzelni, mennyiféle különböző munka van. Például csak az Ersténél van egy bank, egy befektetési szolgáltatásokat nyújtó cégünk, egy jelzálogbankunk és egy lakás-takarékpénztárunk. Óriási palettát fed le a bankszektor. Amikor 10-12 évvel ezelőtt idejöttem, az alapvető feltétel az volt, hogy muszáj mindenkinek közgázt végeznie, anélkül be sem jöhet. Ez már rég nincs így. Szerintem sokkal fontosabb, hogy ki milyen gyorsan tud új dolgokat megtanulni, mint az, hogy milyen egyetemet végzett. Tehát szerintem nagyon sok ember nem látja át pontosan, mi mindent lehet csinálni és mennyit lehet fejlődni egy bankban. Egy munkahely sokkal fontosabb, mint az, hogy az ember csak pénzt keressen, hiszen az idejének a nagy részét ott tölti. Tulajdonképpen valahogy az egész munkahely az életünknek a része, ezért van több tucat klub, különböző kezdeményezések, sokan itt találják meg a párjukat. Úgy vélem, hogy a mai világban egy munkahely sokkal több, nem csak egy munkahely.

Néhány évvel ezelőtt ezért is vezettük be az Erste Care-t, ami egy hosszú távú juttatási program olyan elemekkel, amelyek a kollégáink jóllétét biztosítják: egészségbiztosítás, extra fizetett szabadságok, fizetett alkotói szabadság. Valamint a saját élethelyzetnek megfelelően választható juttatási elemek a program során, családtagra kiterjeszthető egészségbiztosítás, nyugdíjpénztári hozzájárulás, saját fejlődésre fordítható tanulmányi vagy lakáshitel-törlesztési keret. Ezekkel igyekszünk fokozni a kollégák lojalitását, szeretnénk, hogy minél inkább elkötelezett és elégedett legyen az, aki nálunk dolgozik. A kultúránk megkülönböztet minket másoktól: a „higgy magadban” üzenetet nem csak mondjuk, tényleg hiszünk a kollégáinkban. Ennek mi sem jelentősebb bizonyítéka, mint hogy a legtöbb munkakörben lehetőség van a home office-ra, a távmunkára és a munkaidőnk is rugalmas.

Miben különleges még az Erste mint bank?

Amiben nagyon jók vagyunk, az az, hogy nagyon sokat akviráltunk, ami szerintem mindig nagyon érdekes. Én 2011 óta itt vagyok, azóta öt akvizíciót hajtottunk végre. Amiben pedig tényleg nagyon vonzók vagyunk, hogy – bár hallom, nagyon sokan hisznek abban, hogy mindenkinek be kell jönni dolgozni, mert otthon mindenki csak alszik és sumákol – mi megbízunk az emberekben, nálunk a legtöbb pozícióban heti két napot kell bejárni, és rengeteg, több száz munkatársunk csak otthonról dolgozik. Ha belegondolunk, tíz évvel ezelőtt még a bankok nyitottak szolgáltató központokat, most pedig a home office a bizonyítéka annak, hogy hiszünk, megbízunk a munkavállalóinkban. Az Erste szlogenje, hogy „Higgy magadban”, illetve ne csak magadban, hanem a kollégáidban is. Ha valaki sumákolni akar, azt az irodában is tökéletesen meg tudja tenni: van tizenöt emelet, két torony, el lehet menni jobbra-balra, be lehet menni kávézni, senki nem tudja ellenőrizni. Szerintem ez egy kulturális dolog, amit segítenünk kell összehangolni, és biztos vagyok abban, hogy az új generáció ezt egészen másképpen csinálja majd.

Milyen gyakornoki program van az Ersténél?

Sok az új jelentkezőnk, hosszabb, rövidebb időre is lehet csatlakozni, bármely területen. Az ErStep gyakornoki programra azonban félévente csak 6-8 jelentkezőt veszünk fel. Ez egy másfél éves rotációs program, amelynek során egy konkrét területhez csatlakozik a gyakornok, és ott három szervezeti egységet ismer meg mélyebben, 6-6 hónapon át. Feladatokat, láthatóságot, mentoringot kap, és a program végén főállást is kínálhatunk neki. A kollégák pedig a CEO-reggeliken személyesen is megismerkedhetnek velem. Sokat javult az imázsunk, az elmondottaknak hála az utóbbi pár évben egyre többen jelentkeznek a gyakornoki programokra.

Milyen az ideális jelentkező, a bankszektor kinek való?

Szerintem mindenképp fontos a kíváncsiság, és hogy valakinek jó szociális kompetenciái legyenek. Nagyon sokat segít a nyitottság, a digitális megoldások, újdonságok iránti érdeklődés, hiszen jelenleg az Erstét százszor gyakrabban látogatják meg az ügyfelek mobilon, mint fizikailag. Ettől még az ügyfélközpontúság ugyanolyan fontos. Az ideális jelentkező lelkes, elkötelezett, és tud azonosulni a kultúránkkal. A szervezeti fejlődés elképzelhetetlen a tehetségek, a legjobb munkatársak nélkül, ők a vállalat motorjai, ezért is van külön tehetségprogramunk, mert elsődleges az ő fejlesztésükre is figyelnünk. Az angolnyelv-tudás fontos, de az sem kizáró ok, ha valaki nem beszél nyelveket, mindezek mellett kiemelendő, hogy tudjon és képes legyen csoportban másokkal együtt dolgozni. A soft skilleket nagyon nehéz megtanulni az iskolapadban, minden mást be lehet magolni, pedig a szociális kompetenciákat fejleszteni kulcsfontosságú. Teljesen mindegy, hogy utána bankár, kereskedő vagy IT-fejlesztő lesz valaki.

Két dolog, amit ezzel kapcsolatban ki akarok emelni: az MI jelentősen átértékeli majd, hogy mit jelent a fizikai munka, és mit a miénk, akik az agyunkkal dolgozunk. A mesterséges intelligencia elsősorban a mi munkánkat fogja kiváltani. Amikor a 19. században jött az ipari forradalom, mindent újra kellett értékelni, ami pedig most történik, az ahhoz hasonló lesz. Az biztos, hogy az embereknek másképpen kell majd dolgozniuk. De ez még érdekesebb lesz, mert az agyunkat sokkal produktívabb dolgokra tudjuk majd használni, mint hogy Excel-táblákat töltögetünk.

Mi a tapasztalat, a fiataloknak a munkahelyválasztásukkor mennyire fontos a vállalat fenntarthatósága?

Reméljük, hogy egyre inkább, és ennek megfelelően a legtöbb felületünkön ki is emeljük a fenntarthatósági törekvéseinket. Például csak zöldáramot használunk, kulacsból iszunk, támogatjuk a környezettudatos munkába járást, évről évre ugyanazt a karácsonyfát díszítjük, a rendezvényeinken nem pazarolunk, de a legfontosabb, hogy a kollégák hozzáállása is illeszkedik mindezekhez. Fontos, hogy jövendőbeli munkavállaló is legyen sokkal következetesebb és kitartóbb ebben a témában.

Mi járt a 18 éves Jelasity Radován fejében, milyen karrierterv volt előtted, és mit tartasz mérföldköveknek?

Édesapám autóbusz-vezető volt, és mindig szerettem a pénzt számolni, amikor jött haza, vagyis ekkor kezdődött. Utána kocsmát vezetett, az volt a következő impulzus a pénzzel. Azután csináltam bankfelügyeletet, most meg a másik oldalon vagyok. Voltam másfél-két éven keresztül tanácsadó, amit nagyon élveztem, viszont szerintem sokkal jobb a dolgokat csinálni, mint másoknak tanácsokat adni.

Jelasity Radován

• 56 éves, nős, három gyermek édesapja.
• Közgazdászdiplomáját Belgrádban szerezte a közgazdaság-tudományi egyetemen.
• A Szerb Nemzeti Bank elnökeként tevékenykedett 2004 és 2010 között, ezt megelőzően négy éven át a szerb jegybank alelnöki posztját töltötte be. Ezt megelőzően Frankfurtban a McKinsey & Company kötelékében németországi, lengyelországi és bulgáriai banki projektekben vett részt. Banki pályafutását a frankfurti Deutsche Banknál kezdte, ahol négy éven át Kelet-Közép-Európáért felelős területi vezetőként dolgozott.
• Az Erste Bank Hungary Zrt. elnök-vezérigazgatója 2011. június 1-je óta, széles körben elismert bankár, aki alaposan ismeri a kelet-közép-európai régiót.
• A Magyar Bankszövetség elnöke 2020 májusától, az Év Menedzsere díjnyertese 2024-ben.