Augusztus 29-én ünnepeljük a magyar fotográfia napját. Manapság már mindenki zsebében ott lapul a telefon, amelynek sok megapixeles kamerái megörökítik a mindennapjaink legapróbb részleteit is. A fotók az életünk részei, méghozzá meghatározó részei. Itt a nyár, készülnek a képek a nyaralásról, bulizásról, fesztiválokról. De készülnek a képek edzés közben, a gyerekekről, a háziállatokról, és persze a közösség számára készített filterekkel feljavított profilképeket se hagyjuk ki a felsorolásból. Mégis, hogyan jutottunk el a fényérzékeny lemezektől addig a digitális fejlesztésig, ami már tényleg mindenki számára elérhető?
A fotográfia múltja
A látott vagy elképzelt világ megörökítésére évezredek óta van igénye az emberiségnek. Technikailag a mai fényképezőgépek ősének a camera obscurát tekintjük, de a képekre – mint egy pillanat megörökítésének igényére – mindig is szüksége volt az embereknek. Korábban ezt az igényt elégítette ki a festészet és a szobrászat, bár a képzőművészeti ágak esetében elmondható, hogy maga az alkotás folyamata olyan hosszúra nyúlt, hogy a látvány sokkal inkább hajazott az emlékekekre és a képzeletre, mint a valóságban látott modellre.
Azonban a 19. századra az emberiség fejlődése eljutott arra a pontra, hogy igényelték a pillanatnyi benyomások megjelenítését. Az impresszionisták a festészetben úgy ábrázolták a látványt, és az arról szóló benyomásaikat, ahogyan az adott pillanatban látták. Ugyanezt az élményt keresték a hétköznapi emberek is a saját életükben: már nem a képek mitológiai és vallásos mondanivalóját keresték, hanem a feltörekvő polgárság a saját életszemléletének valósághű ábrázolását kívánta megörökíteni.
Azonban a fényképezésig még hosszú volt az út, több tudományos felfedezésre volt szükség. Noha a fényképezőgép őse, a camera obscura képalkotási metódusát már az arabok is feljegyezték, az eszköz tényleges használata leginkább a 17. századtól terjedt el széles körben. A következő fontos felfedezés az ezüstsók fényérzékenysége volt, amely a 18. század elején történt meg. És a már említett művészet volt a fotográfia iránti igény másik pillére. A valósághű ábrázolás mellett szükség volt a 19. század legfőbb irányzata a „Biedermeierre”, amely a gépek, a technika iránti tisztelet, a modernség úttörője volt.
A fotográfiához vezető út
Az első fényképezőgépek fadobozok voltak, amelyeknek lencséi oly kevés fényt eresztettek a fényérzékeny lemezre, hogy a megvilágítási (expozíciós) idő több percig tartott. Ez azt jelentette, hogy a modelleket különböző merevítőkkel kényszerítették egy helyzetbe, míg a fényképezés folyamata zajlott.
Hatalmas lépés volt a dagerrotipia megjelenése. Ez a felfedezés igazából Joseph Nicéphore Niépce és Louis Daguerre találmánya volt, amelyet egy Arago nevű férfi jelentette be a Francia Akadémián. Miután a francia állam a találmányt életjáradék fejében megváltotta, a világnak ajándékozta. Ezzel elérték, hogy igazán nagy nyilvánosságot kapjon a felfedezés. A dagerrotípia vegyi eljárását pedig 1939. augusztus 19-én mutatták be a nyilvánosság előtt, így ez lett a fényképészet megszületésének napja, és egyben a Magyar Fotográfia napja is.
A következő években és évtizedekben a képrögzítési eljárások fejlődtek, a záridő rövidült. 1887-ben megjelent a celluloid film, és egy évvel később piacra dobták az első amatőr fényképezőgépet is. Ekkoriban került a csúcsra a fényképek előhívásával foglalkozó Eastman Kodak Company, amely száz éven keresztül uralta sikerrel a fényképészet piacát. A cég eszközei annyira elterjedtek voltak, hogy más gyártók is a Kodak által használt standard méretek alapján készítették eszközeiket.
Digitális fejlődés a fotográfia területén
A digitális fejlődés felgyorsította a fényképészet fejlődését. 1861-ben James Clerk Maxwell angol fizikus készítette az első színes képet, de a színeket valósághűen visszaadó filmre 1935-ig várni kellett, mikor a Kodak bevezette a piacra az előző évben kikísérletezett Kodachrome nevű filmjét. 1937-ben megalakult a Polaroid Corporation, amelynek fő célja egy olyan kamera fejlesztése volt, amely azonnal, ott helyben elő is hívja a képet. Ez pedig meg is történt 1947-ben, és annyira híressé tette a céget, hogy még az eljárás is a cég nevét viselte (polaroid képek).
1959-ben a Nikon Corporation lépte meg azt, amit korábban senki: a gép váza és az optikai alkatrészek között bevezette az F bajonettet, ami könnyen cserélhetővé tette a fényképezőgépen az optikát. Ugyanebben az évben, 1959-ben került forgalomba az első teljesen automata fényképezőgép, az Agfa Optima. Az első digitális fényképezőgép az AT&T Bell Laboratories fejlesztése volt, de ekkor már folyamatosan fejlődött a számítástechnika, így megszületett az igény a JPEG alapú fényképekre. Erre válaszul 1988-ban piacra dobták az első fényképezőgépet, amely számítógépes fájl formátumban készített képet, ez volt a Fuji DS-1P, amelynek 16 megabájtos (!) memóriakártyáját egy külön elem működtette.
Végül az utolsó nagy lépést újra a Kodak lépte meg: 1991-ben piacra dobták a világ első digitális tükörreflexes fényképezőgépét, mely már az 1988-ban bevezetett JPEG sztenderdben készítette a felvételeket.
Ha érdekel a fotós szakma, akkor olvasd el a szakmáról írt cikkünket, amit itt érhetsz el!
