Sok munkavállaló érzi úgy, hogy ma már nem jól dolgozni kell, hanem folyamatosan bizonyítani. Gyorsabban, többet, rugalmasabban – lehetőleg hibátlanul. A teljesítménykényszer lassan nemcsak elvárás, hanem munkahelyi norma lett. És miközben mindenki alkalmazkodik hozzá, egyre kevesebben érzik magukat valóban jól a munkájukban. Ami sprintben működik, maratonban összeomlik – mégis maratont futunk sprinttempóban.

A teljesítménykényszer nem motivál, hanem kimerít

Sokáig hittük, hogy a nyomás jobb teljesítményt szül. Határidők, elvárások, ellenőrzés – ezek valóban képesek rövid távon fokozni az erőfeszítést. De ami átmenetileg működik, tartósan rombol.

Állandó feszültségben dolgozni nem hatékonyabb, hanem fárasztóbb. A figyelem beszűkül, a hibázástól való félelem nő, a tanulás és a kreativitás háttérbe szorul. A dolgozó nem fejlődik, hanem védekezik.

A teljesítménykényszer nem lendületet ad, hanem túlélési üzemmódba kapcsol.

Ha nem bírod, nem vagy elég jó – tényleg?

A munkahelyi nyomásról gyakran úgy beszélünk, mintha az egyéni teherbíráson múlna. Mintha a probléma ott kezdődne, hogy valaki „nem elég terhelhető”. Ez kényelmes magyarázat, de ritkán igaz.

A legtöbb teljesítménykényszer szervezeti szinten keletkezik:

• egyre több feladat változatlan időkeretben,
• folyamatos elérhetőség elvárása,
• túlóra, mint hallgatólagos norma,
• teljesítmény mérése mennyiségben, nem minőségben.

Ha egy munkahelyen sokan fáradtak, kiégettek vagy motiválatlanok, az nem véletlen. Az a rendszer pontos lenyomata.

A „jó dolgozó” mint túlterhelt dolgozó

Sok munkahelyen létezik egy kimondatlan ideál. A jó dolgozó az, aki:

• nem mond nemet,
• rugalmas, bármikor,
• elérhető munkaidőn túl is,
• „megoldja”.

Ez az ideál azonban nem a hosszú távon jól teljesítő munkavállalókat emeli ki, hanem azokat, akik ideig-óráig képesek háttérbe szorítani a saját határaikat. A probléma csak az, hogy ezek a határok előbb-utóbb visszajelzést adnak – fáradtság, kiégés vagy teljes kiábrándulás formájában.

A teljesítménykényszer gyakran nem jobb munkát, hanem csendes kiégést termel.

Miért fontos ez azoknak, akik váltáson gondolkodnak?

Sokan nem azért akarnak szakmát váltani vagy tanulni, mert nem szeretnek dolgozni, hanem mert nem így szeretnének dolgozni. Nem állandó nyomásban, nem folyamatos bizonyítási kényszerben, nem kiégés felé haladva.

A teljesítménykényszer felismerése segíthet abban is, hogy valaki reálisabban lássa:

• mit vár el egy munkahely,
• mit bír el hosszú távon,
• milyen környezetben tud valóban fejlődni.

A váltás nem mindig gyengeség. Néha egészséges reakció egy fenntarthatatlan működésre és a mentális egészség megőrzésére.

Lehetne másképp – de ehhez szemléletváltás kell

A teljesítménykényszer alternatívája nem a kevesebb munka, hanem az értelmesebb munka. Olyan működés, ahol:

• a terhelés arányban van a kapacitással,
• a tanulás és fejlődés nem extra, hanem része a munkának,
• a pihenés nem jutalom, hanem alapfeltétel,
• a teljesítmény nem önfeladás árán születik.

A fenntartható teljesítmény nem látványos. Nem harsány. De hosszú távon működik.

És talán itt lenne ideje újra feltenni a kérdést.
Tényleg többet akarunk kihozni az emberekből  vagy jobb munkát szeretnénk?

Hogyan csökkenthető a munkahelyi stressz?

A teljesítménykényszer egyik legnagyobb ára a tartós stressz. Arról, hogyan segíthet a zene a feszültség csökkentésében és a koncentráció javításában munka vagy tanulás közben, ebben a cikkben olvashatsz bővebben.

A zene hatása a munkára és a tanulásra