Igazi nemzetközi sikerkarrier Noszek Péteré, a közel 250 milliárdos árbevételű, a három magyar élelmiszergyárban és a fővárosi központban összesen 2700 főt foglalkoztató Nestlé Hungária ügyvezetőjéé.
Igazi nemzetközi sikerkarrier Noszek Péteré, a közel 250 milliárdos árbevételű, a három magyar élelmiszergyárban és a fővárosi központban összesen 2700 főt foglalkoztató Nestlé Hungária ügyvezetőjéé. A 2023 őszén az év menedzserének választott cégvezető nemcsak életútjáról, de a mai fiatalok munkavállalási és karrier lehetőségeiről is beszélt az UNI-nak adott interjújában.
Közel sem mondható szokványosnak a karrierje, lényegében harminc éve a Nestlé a munkahelye, hogy és hol indult el a pályáján?
A magyar rendszerváltás idején indult a karrierem, amikor sikerült bejutnom egy neves svájci egyetemre, mégpedig a francia nyelvű országrészben, Neuchatelben. Ott tanultam, de nem mondtam le gyermekkori nagy szenvedélyemről, a teniszről sem, amit ott oktattam. Kevés magyar volt akkoriban, aki jól beszélt franciául, így ezt ki tudtam használni. Egy ottani klubban, teljesen véletlenül hozott össze a sport a svájci Nestlé akkori HR igazgatójának fiával. Játszottunk, és a meccsek után beszélgetve derült ki, hogy ki ő, és hogy én ösztöndíjjal tanulok ott az egyetemen. Megkérdezte, nem lenne-e kedvem a Nestlénél dolgozni. Azt mondta, a vállalatnál szükség van a fiatal tehetségekre. Egy nagyon kemény, kétkörös interjút követően vettek fel 1991-ben, természetesen akkor még csupán gyakornoknak. Azóta a Nestlénél dolgozom, valóban, ennek már több mint három évtizede.
Innen már „egyenes volt az út” a vezetői ranglétrán?
Nem mondanám. Azzal indultunk, hogy megkérdezték, érdekelnek-e a pénzügyek. Itthon a Közgázon (ma Budapesti Corvinus Egyetem) marketinget tanultam, de nekik nem marketingesre, hanem pénzügyesre volt szükségük, így alighogy megkaptam a magyar után a svájci, francia nyelvű diplomámat, pár hónap után mehettem a Nestlé saját, igen intenzív pénzügyes képzésére. Alapvetően angolt és pénzügyeket kellett tanulnom. Ahogy így visszagondolok, a Nestlé már akkor tudatosan keresett kelet-közép-európai fiatalokat, mert tervezte a kelet-európai bővítést. Akkoriban vették meg a legendás szerencsi csokoládégyárat, a volt szocialista országok közül elsőként Magyarországon nyitva meg az utat a cég termékeinek. Nagyon kemény egy év volt. Nem sokkal ezután a magyar megbízatásom is elkezdődött, én lettem felelős a szerencsi csokoládégyár és a diósgyőri üreges csokifigurákat készítő üzem pénzügyeiért.
Milyen állapotokat talált a Nestlé a frissen megvásárolt magyar gyárakban 1992-ben?
Akkoriban csak úgy emlegettük, hogy Wild-Wild East (a Wild-Wild West parafrázisaként). Az akkori csokoládégyárakban egyetlen személyi számítógép, egy Commodore 64-es jelentette a digitalizációt. Kaptunk Svájcból pár „levetett” számítógépet. Ha valami elromlott, egy nagy lepedőre kiterítettük az alkatrészeket, és igyekeztünk „összelegózni” valami újrahasználhatót, hiszen akkor még ezek a gépek nem voltak kaphatóak Magyarországon, sőt, 1989-ig tilos is volt behozni őket. Bár a pénzügyekért felelős vezető voltam, mégis, akárcsak egy mai startup vállalkozásnál, a gépjavításban is részt kellett vennem. De fiatal voltam és agilis, kifejezetten élveztem is ezt a munkát.
Azután azonban mégis külföldi karriert talált a Nestlé-n belül, igaz?
Igen, 1997-ben az új-zélandi leányvállalathoz szerződtettek pénzügyi és kontrollingvezetőként. Ebben a pozícióban maradtam azután is, hogy Ausztráliát útba ejtve a kétezres évek elején visszatértem Magyarországra.
Az interjút teljes terjedelmében társoldalunkon, az UNIside.hu-n olvashatod el.
