Pünkösdi népszokások

Szerző: | 2023. május. 28. | Kikapcs

A képen egy májusfa látható

A pünkösdi ünnepek hagyományai, népszokásai során a keresztény és az ősi pogány, elemek keverednek egymással, ahogyan azt megszokhattuk. A tavaszi ünnepek egyébként is erősen kötődnek a termékenységhez. Őseink nálunk sokkal szorosabb viszonyt ápoltak a természettel, mint mi. A májusi és a júniusi hónapokra jellemző, hogy a természet virágba borul, így az olyan ünnepek során, mint a húsvét és a Pünkösd, mindig nagy szerepet játszottak a virágzó növények, például a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza.

Pogány pünkösdi népszokások

A természet megújulásának legszebb jelképe a tavaszköszöntés és a májusfa állítás.

A májusfa zöld ágai a természet megújhodásának a szimbólumai, és a legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka volt. A népszokás során a legények csoportokba szerveződtek, és egymást segítették a fák állításában. Magas, sudár fákat vágtak ki, és rögzítették őket a lányos házak kerítéshez, majd a fákat szalagokkal, ételekkel díszítették. Ezeket a fákat általában május elsejére virradóra állították, és pünkösdkor bontották le. Később azonban több területen is divatba jött az, hogy pünkösdkor újra májusfát állítsanak.

A képen egy májusfa látható
A pünkösdi népszokások között vidéken szerepel a májusfa állítása is (Fotó: 123rf.com)

A tavaszköszöntés hasonlított a májusfa állításhoz abban, hogy az ablakokba, a ház kerítéslécei közé tűztek zöld ágakat, virágokat annak érdekében, hogy ne csapjon bele a házba a villám. A májusi pünkösdi időszakban a kerítésre, ajtó és ablakok fölé, a kutakra és más udvari eszközökre zöld ágakat kötöttek, hogy megvédjék a házat a rontástól a boszorkányoktól. A földbe szúrt zöld ágak pedig a vetést védték a jégveréstől, a kártevőktől.

A pogány időkből egyébként sok hiedelmünk is származik. Például úgy tartották, hogy aki pünkösd hajnalban születik, az életében szerencsés lesz. Őseink abban is hittek, hogy a hajnalban merített kútvízben való mosdás egész évre elűzi a betegséget, keléseket. Pünkösdkor a teheneket nyírfaággal csapkodták, hogy egész évben jól tejeljenek, és kenyérhéjat égettek, amelynek a hamuját a gabonaföldre szórták a jó termés, a gazdag aratás reményében.

Pünkösdölés: a pünkösdi király és királynő

Magyar népszokás volt, hogy a helyi, falusi ügyességi versenyen választották ki a legügyesebb fiatal fiút, ő lett a pünkösdi király. Aki ezt a tisztet birtokolta, az minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette. A tisztség egy hétig, néhol akár egy évig is tartott. Az egyik írásos emlékünk a pünkösdi királyok választásáról Jókai Mór regényében olvasható, az Egy magyar nábob című könyvben.

A képen egy kötél látható, amelyet kétoldalról két kéz húz
Az ügyességi játékok győztese lett a pünkösdi király (Fotó: 123rf.com)

Ha már volt pünkösdi király, akkor lett pünkösdi királynő is. A népszokás szerint több nagyobb leány vitt körbe a faluban egy másik lányt. Ez utóbbi lány volt a legkisebb, a legszebb, a feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. A lányok énekeltek, és jókívánságokat ismételgettek. Megálltak az udvarokon, bevonultak a házakba, és mindenhol termékenység versikéket, mondókákat énekeltek, szavaltak. A körbejárás során a lányok ajándékot, adományokat kaptak.

Adománygyűjtés az ünnep alatt

A tavaszi időszakhoz a termékenység kötődik, márpedig a pénz pénzt fial, így népszerűek voltak az adománygyűjtő csoportos népszokásoknak. Ezek során a fiatalok csoportosan járták végig a falu minden házát, és rövid műsorokkal, mondókákkal, játékokkal kedveskedtek az ott lakóknak, amiért cserébe adományokat – elsősorban ételt vagy pénzt – kaptak.

A képen üvegtárolóban gabonák láthatók, illetve tojás
A csapatos adománygyűjtés során elsősorban étellel vagy pénzzel kedveskedtek a lakók a műsort adó fiataloknak (Fotó: 123rf.com)

Ilyen adománygyűjtő körbejárás volt a törökbasázás. Ez a népszokás elsősorban az ország nyugati részén terjedt el. Ekkor egy fiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek, ő lett a török basa, akit portáról portára kísértek. A gyerekek itt is műsort adtak adományokért: az udvarokon pálcával ütötték a török basát, aki ugrált. A pünkösdi rabjárók egy másik népszokás volt, amely során a fiúk lábuknál összeláncolva mentek a lányokhoz a faluban, és így gyűjtöttek adományokat maguknak a “szegény rabok”. A borzajárás pedig a bodza szóból ered, ekkor egy csapat fiú körbekísért a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny volt, és ők is adományokat gyűjtöttek.

Ez is érdekelhet: Pünkösd ünnepének vallási gyökerei

A szerzőről:

Kisanyik Tímea
Újságíró-szerkesztő. Sokéves szakképzési területen szerzett munkatapasztalattal rendelkezik, korábban a feladatai közé tartozott a szakmák népszerűsítése. Újságíróként elhivatottan támogatja azt a célt, hogy a szakképzéshez és a felnőttképzéshez kapcsolódó információk minél több emberhez jussanak el. Szereti a sikertörténeteket, amelyek inspirálóak mások számára, a jövő oktatásához tartozó – akár digitális – fejlesztéseket, amelyek könnyebbé tehetik a munkavégzést. Figyelemmel kíséri a magyar és nemzetközi trendeket, valamint a szakmai versenyeket, rendezvényeket.