A Római Birodalom említésekor az embereknek általában Julius Caesar, Néró, a kereszténység, a gladiátorok, és persze Róma meseszép városa jut eszébe. Ha jobban elgondolkozunk, akkor szóba kerülhet az is, hogy Pannonia Provincia is római tartomány volt, és talán itt jut először eszünkbe az építészet. Hiba, ugyanis a rómaiak verhetetlenek voltak az út- és vízvezeték építésében, valamint a csatornázás területén. Középítkezéseik nemcsak az ókorban, hanem hosszú évszázadokon át fennmaradtak, és így mestermunkának bizonyultak.
Vízvezeték hálózat Róma városában
A legtöbb római kori városba a vizet vízvezetékek boltíves építményei segítségével szállították. A vízvezeték latin neve (aquaeductus) az aqua (víz) és a ductus (vezeték) szavak összeolvadásából született. Kevesen tudják azonban, hogy a felszíni építmények mellett a rómaiak sokszor alkalmaztak földalatti vezetékeket is. Hogy mely terepen hogyan oldották meg a víz szállítását, az függött a rendelkezésre álló terepviszonyoktól és a biztonsági szempontoktól, például a szeizmikus mozgások gyakoriságától.
Tény azonban, hogy a leglátványosabb megoldások a pillérekkel szabdalt, magas boltíves vezetékek voltak. Nem volt ritka, hogy akár 2-3 emelet boltívet építettek egymásra az építészek, és ezek az árkádok több kilométer távolságból szállították a városba a környező hegyvidék forrásainak vizét. A víz általában ólom- vagy kerámiacsöveken keresztül érkezett, vagy épp falazott kőcsatornákban csordogált. A víznyomást az ókori építészek nem tudták szabályozni, ezért a vízvezetékek a megfelelő lejtés segítségével tudták továbbítani a vizet.
Róma városának vízellátását összességében több mint 400 km hosszú vízvezeték-hálózat biztosította, amely naponta több mint egymillió m3 vizet szállított. Ez azt jelenti, hogy Róma vízfogyasztása nagyobb volt, mint Budapesté az 1950-es években.
Az első római vízvezetéket Appius Claudius kezdte építtetni i. e. 312-ben. A vizet egy, a tengerszint felett 62 m magasan eredő forrás vize szolgáltatta. Egyébként Appius Claudius építtette az első római közutat is, ez a via Appia volt, amely még napjainkban is áll, és buszok közlekednek rajta. (Az út Róma és Capua városait köti össze.)
Vízvezeték a római korban hazánk területén
Pannónia provinciában is találhatunk ókori vízvezeték maradványokat Aquincum (Óbuda), Savaria (Szombathely), Gorsium (Tác), Scarbantia (Sopron) és Brigetio (Ószőny) városaiban. Ezek közül a leghosszabb vezeték a szombathelyi volt, amely 25-26 km messzeségből szállította a vizet a városba.
A víz- és csatornarendszer-szerelő szakma
A víz napjainkban is nélkülözhetetlen az életünkhöz. Vízzel főzünk, vizet iszunk, vízben fürdünk, azzal mosunk és mosogatunk, nyáron pedig vízzel működő klíma hűti a szobáinkat. A vízvezeték hálózatok kiépítésével szorosan összefüggnek a csatornázási munkák is. A Szakmajegyzékben található szakmák közül a víz- és csatornarendszer-szerelő szakma az, amely a vízvezeték hálózatok építése és karbantartása érdekében született.
És hogy mivel foglalkozik a víz- és csatornarendszer-szerelő szakember? Az ő feladata a vizes-technológiai csőhálózatok és rendszerek kiépítése, javítása és karbantartása. Ő építi ki az egyedi és a központi hálózatokat, intézi a közmű csatlakozáshoz szükséges szerelési munkálatokat is. Az időszakos ellenőrzési munkák során felülvizsgálja és akár minősíti a hálózatokat, és ellátja az adminisztrációs tevékenységeket. Annak érdemes ezt a szakmát választania, aki szereti a komplex rendszereket, képes átlátni azokat, és határozottan műszaki beállítottságú.
Aki a víz- és csatornarendszer-szerelő szakmát szeretné hivatásának választani, annak a matematikai, műszaki és természettudományi kompetenciáit kell fejlesztenie. Ez a gyűjtő elnevezés egy kulcskompetenciát takar, amelyről részletesebben itt olvashatsz.
