1884. szeptember 27-én nyitotta meg a kapuit a közönség előtt az Operaház. A nyitóelőadáson a műsor Erkel Ferenc Bánk bán című operájából, majd Hunyadi László című operájának nyitányából, végül Wagner Lohengrinjének első felvonásából állt. Ennek a napnak az alkalmából a könnyűipari technikus szakma bemutatásával készültünk nektek.
A Magyar Állami Operaház
1872-ben Orczy Bódog, a Nemzeti Színház akkori igazgatója vetette fel az Operaház építésének gondolatát. Az elképzelés támogatásra került, így 1873-ban egy nemzetközi pályázatot hirdettek az épület megtervezésére. A győztes pályamunkát Ybl Miklós adta be, és az építkezés 1875. október 11-én elkezdődött.
A Magyar Állami Operaház épületet neoreneszánsz stílusban tervezték, és barokk elemekkel díszítették. A főhomlokzata Stróbl Alajos szobrai kerültek, amelyek Liszt Ferencet és Erkel Ferencet ábrázolják. A főhomlokzat második emelete fölött tetőterasz található, ahol 16 neves operaszerző szobra, valamint a négy múzsa látható. A patkó alakú nézőtér három emeletből áll, a mennyezet- illetve falfreskókat többek között Than Mór, Lotz Károly és Székely Bertalan alkották. Majdnem kilenc év építési munkálat után az Operaház 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit a közönség előtt.
Miért pont a könnyűipari technikus szakma?
A könnyűipari technikusok minden esetben egy termék gyártásával foglalkoznak. Ezek a termékek lehetnek bőrtermékek, cipők, textilek, ruhaipari termékek, de akár ortopédiai cipők is. Nagyon sokszínű munkáról van szó, amely ötéves technikumi képzése során a hangsúly először az alapanyagok, kellékek és eszközök megismerésén van, majd szakmairányt kell választania a tanulóknak. Ilyen választható szakmairány a bőrfeldolgozó-ipar, a cipőkészítő, az ortopédiai cipész, a ruhaipar, valamint a textilipar szakmairánya. Ez a szakma olyan fiataloknak ajánlott, akiket érdekel a divat és a kiegészítők világa, akik szívesen alkotnak, és szeretnek egy termék elkészítésében az első lépéstől az utolsóig részt venni. A könnyűipari technikus szakember először alapmintákat, szabásmintákat, mintadarabokat készít. Ő felelős a gyártási dokumentációk, a műszaki- és technológiai utasítások előkészítéséért. A termékek tervezése során ő választja ki az alapanyagokat, emellett anyagkalkulációkat végez, majd a gyártási folyamat végén ellenőrzi a kész termék minőségét.
A műszaki rajzok elkészítéséhez nagy szükség van a kézügyességre, a kreativitásra, valamint nem árt a műszaki érzék fejlesztése sem. El kell látnia a feladata során megmaradt hulladékok hasznosítását, foglalkoznia kell a cég által meghatározott környezetvédelmi előírások betartásával, valamint fokozottan figyelnie kell a munka- és balesetvédelmi feladatok ellátására is.
Ahhoz, hogy a gyártási folyamatok fennakadás nélkül működjenek, az idegennyelvi kompetenciát érdemes fejleszteni. Az anyagok beszerzése, a gyártási- és szakkifejezések megértése érdekében érdemes legalább egy idegen nyelvet középfokú szinten ismerni. A digitális fejlesztések már ebben a szakmában is megjelentek, így a digitális készség fejlesztése is elengedhetetlen ehhez a szakmához.
Elhelyezkedés a könnyűipari területeken
Ahogy már írtam, a könnyűipari technikus szakma nagyon sok területtel kapcsolatba hozható, legyen szó bőr, textil, vagy akár az ortopédiai termék gyártásáról. Vannak olyan szakmák, amelyek speciálisak, például az ortopédiai lábbelik gyártása, viszont a textilipart, bőripart szakmairányként választó tanulók számára nagyon sok lehetőség áll rendelkezésre az elhelyezkedésre. Nem egyszerűen a konfekciógyártáson érdemes gondolkozni, hanem az egyedi darabok készítésén is, és nem csak a mai divatra gondolunk ez alatt. Egyedi termékeknek számítanak a TV-ben, filmekben, és a színházban, operában, múzeumokban egyéb kulturális helyszíneken előadott művészi előadások ruhái, kiegészítői, cipői is. Azoknak a fiataloknak érdemes ezen a szakmán gondolkodni, akik nem ijednek meg a nagyobb kihívástól, akik szívesen megtanulják a régi idők gyártási folyamatait, termékeikkel pedig segítenek korhű módon elénk varázsolni egy előadást, darabot. Ahhoz, hogy egy film vagy színházi előadás során a szereplők ruházata finoman kiegészítse a vizuális élményt, és visszaidézze egy régi kor eseményeit, nagyon sok anyagismeretre, gyártási ismeretre van szükség, amelyhez elengedhetetlen a folyamatos fejlődés, megújulás, az új és régi technológiák készségszintű alkalmazása.
