Egy péntek délutáni időpontban találkoztam Sziki Brigittával és Motyovszki Bettinával, akik fiatalok, amibiózusak, és még csak nemrég hagyták el az iskolapadot, de már a választott szakmájukban dolgoznak. A lányok a turisztika és vendéglátás ágazatban (továbbiakban: turisztika) tanultak, tavaly végeztek idegenvezető technikusként, de már most a szakmájukban dolgoznak, ugyanis részt vettek egy turisztikai app, a Wingman fejlesztésében.
Egy könnyű limonádé mellett beszélgettem velük arról, hogy miért választották épp a turisztikát, hogy milyenek voltak a szakképzésben töltött éveik, és hogy összességében kinek ajánlják ezt az idegenvezetői szakmát, milyen egy jó idegenvezető.
– Miért választottátok a turisztikai ágazatot? Mi az, amiben ennek az ágazatnak a szakmái vonzó életpályát nyújthatnak?
Sziki Brigitta: Amikor ezt az ágazatot választottam, akkor nem az motivált, hogy milyen jövőképet vagy életpályát adhat ez az ágazat. Sokkal inkább az motivált a választásban, hogy én mindig is ezt akartam csinálni. Ez lehet, hogy kissé klisésen hangzik, de tényleg a kiskorom óta ide húzott a szívem.
– És honnan ered ez a gyerekkori szerelem, ha lehet így nevezni?
Sziki Brigitta: Leginkább apukámhoz kapcsolódik. Édesapám kamionsofőrként dolgozott, és nyáron mindig mentem vele. Amikor még általános iskolában voltam, meg később a gimnáziumban is, a nyarainkba mindig beterveztük, hogy járjuk országokat. Ilyenkor mindig sokat terveztem, előre megnéztem, hogy mi van a közelben, és mindig ódákat zengtem neki, hogy nézd,most megyünk el egy híres hely, vagy város mellett, vagy itt található egy híresebb épület. Jó volt ilyenekről beszélgetni, ezekhez az emlékekhez jó élményeim kötődnek. Így nem volt kérdéses, hogy nekem itt a helyem, a turisztikai szakmák közül kell választanom.
Motyovszki Bettina: Nekem nagyon sokáig homályos volt, hogy én mit szeretnék csinálni. De amikor nagyon nyúztak, hogy most már mondjak, válasszak valamit, akkor csak a turisztika jutott eszembe. Talán azért, mert irigyeltem az idegenvezetőnek azt az enciklopédikus tudását, hogy bármit megkérdezel tőle, akkor arra tudja a választ. Emellett mindig is volt bennem kalandvágy, mert én főképp belföldön utaztam a családommal, így jött az ötlet, hogy majd körbeutazom a világot. Ez a szakma pedig egy jó lehetőség erre.
– És már folyamatban van a világ körbeutazása?
Motyovszki Bettina: Igen, épp most tértem vissza Berlinből, ez volt az első szóló utazásom.
– Egy kicsit térjünk el az oktatástól, mert ide kívánkozik a kérdés: idegenvezető végzettséggel mi az álom úticél számotokra?
Sziki Brigitta: Én mostanában nagyon sokat gondolok Balira, illetve Thaiföldre. Ha tehetném, akkor oda utaznék el legszívesebben.
Motyovszki Bettina: Nekem nagyon régi vágyam, hogy Olaszországba, a Comói-tóhoz utazzak el. Ez olyan megmagyarázhatatlan dolog nálam, számomra annyira mesébe illő az a környezet, hogy egyszer mindenképpen látnom kell.
– Oké, akkor térjünk vissza az oktatásra! Szerintetek, ha valaki azon gondolkodik, hogy a turisztikai ágazat szakmái közül válasszon magának képzést, akkor milyen lehetőségei vannak?
Sziki Brigitta: Most már egyre jobbak a lehetőségek, mint amikor mi voltunk iskolások. Mi a Covid-19 alatt tanultuk a szakmát, ami így sokkal nehezebb volt. De általánosságban elmondható, hogy a szakképzésben megkapod azt a szakmai gyakorlatot, ami tényleg megmutatja, hogy mit kell majd csinálnod, amikor végzel az oktatással. Felkészítenek arra, hogy milyen az, amikor senki nem fogja majd a kezedet, hanem egyedül kell megállnod a lábadon. Ahogy mondtam, mi a járványhelyzet alatt végeztük a szakmát, így mi még itthon, Magyarországon voltunk nyári gyakorlaton, méghozzá Szentendrén. Ekkor még csak az oktatót kellett körbevezetni a városban, így gyakoroltunk. Ez persze könnyebb volt, mint egy látogatói csoportot körbevezetni, de a hangulata jó volt, hiszen ránk volt bízva, hogy melyik területen ki beszél, ki az idegenvezető. Eldöntöttük, hogy ki melyik városrészt fogja majd bemutatni, és mivel rád volt bízva az egész túra, ezért ki tudtunk bontakozni. Akik most vannak a szakképzésben, azok pedig a nyári gyakorlatot kint töltik Olaszországban. Tehát még távolabb vitték őket, és így már az idegen nyelvet is tudják gyakorolni.
– Mi volt az, amire azt mondanátok, hogy ez az idegenvezető képzés olyat adott, amin így nem gondoltatok volna?
Sziki Brigitta: Az első félévben a turisztika ágazat különböző szakmáinak a megismerése volt a tananyagunk, és akkor kipróbálhattuk magunkat a cukrász, a szakács, meg a pincér (vendégtéri szakember) szakmákban is. Ez nagyon sokat adott, hogy beleláthattam ezekbe a szakmákba is. Ez sokat szélesített a látásmódomon, meg nekem majd ilyen szakemberekkel is együtt kell dolgoznom, és így jobban fogom tudni, hogy mi az, ami számukra fontos. De amit a legjobban kiemelnék, az biztos, hogy a szakmai gyakorlat, mert az, hogy ezt a szakmát csak az iskolapadból szerintem lehetetlen elsajátítani.
– Ti a turisztikai ágazaton belül a turisztikai technikus (idegenvezető) szakmát választottátok, és azon belül az idegenvezető szakmairányt. Szerintetek melyik tantárgyak a legfontosabbak egy idegenvezető számára?
Motyovszki Bettina: Szerintem az egyik legfontosabb tantárgy a földrajz, az nagyon fontos, illetve az országok történelmét is ismerni kell. Minden városnak és minden épületnek megvan a maga története, így ezt a két tantárgyat mondanám. És ami a legfontosabb, az egyértelműen az idegen nyelvek használata.
– Szerinted egy idegenvezető szakembernek a munkájához hány idegen nyelvet kell ismernie?
Motyovszki Bettina: Szerintem minimum két idegen nyelvet kell ismernie. Alapvető az angol nyelv ismerete, és a másik választható. Én azt mondanám, hogy a német vagy a spanyol nyelv lehet nagyon hasznos második nyelvnek, de ez függ attól is, hogy hol szeretne a későbbiekben dolgozni, vagy hogy hová megy.
– Hogyan zajlik a képzés? Mert említettétek, hogy nagyon fontos a földrajz, az adott országok történelme/története. Ezek szerint meg kell tanulni minden ország történelmét, ha én idegenvezető akarok lenni?
Sziki Brigitta: Nem, megtanulni a világ minden országának minden városának a történetét, az lehetetlen. Az oktatás nem így zajlik. A képzésünk során elsősorban Magyarországra helyeztük a hangsúlyt, de az oktatóink főképp a helyzetekre készítettek fel minket. Természetesen Magyarországot tudjuk kívülről, ez az alap. Ezen felül pedig a helyzetgyakorlatokkal foglalkoztunk sokat. Ilyen helyzet például,hogy odajön hozzád a csoportodba tartozó turista egy problémával. Például azzal, hogy elveszett a tárcája, mert kirabolták. Ekkor neked tudnod kell kezelni a helyzetet, ismerni kell a szabályokat arra nézve, hogy hogyan kell az úti okmányokat újra megcsinálni. Ezek a feladatok mindig az idegenvezetőn keresztül történnek. Így a szakképzés során a helyzetre fel vagyunk készítve, és ha már tudod kezelni a problémát, akkor mindegy, hogy melyik országban történik meg.
– Az ilyen helyzetgyakorlatok esetén vannak nagy különbségek az országok között?
Sziki Brigitta: Ha az ügyintézésről van szó, akkor szerintem nincsen, hiszen a követségek azok ugyanabban az időben dolgoznak, nekünk pedig velük kell együttműködnünk.
– Mik azok a leggyakoribb esetek, amikre az iskolában felkészítettek titeket? Kíváncsi vagyok ezekre a helyzetgyakorlatokra.
Sziki Brigitta: Például helyzetgyakorlati példa az, hogy amikor a turista nagyon fotóz, akkor nem néz körbe az úton, és ha épp az út közepén áll, akkor véletlenül elüthetik. Ez az egyik leggyakoribb eset.
Motyovszki Bettina: Szintén helyzetgyakorlat, hogy néha a turisták bemennek egy szuvenír boltba, ahol megtetszik nekik valami, esetleg egy hűtőmágnes, és azt elemelik. Ilyenkor jön a feljelentés a bolttól, amit szintén nekünk kell kezelnünk.
Sziki Brigitta: A vizsgánk egy része is így zajlott egyébként, hogy általános, de gyakori személyiségeket alkottunk, és azokat jellemeztük, hogy hogyan kell őket kezelni az utazás során. Ilyen személyiségek például a sokat fotózó, a folyton lemaradó, az eltévedő satöbbi. A jellemzés után pedig jött a következő kérdés, hogy mit tennél, ha mondjuk a sokat fotózó turistát elütné az autó, vagy például kit kell hívni legelőször ebben az esetben, milyen telefonszámot kell hívni, milyen adatokat kell ott megadni, és minden egyéb részlet erről a folyamatról.
– Mi a véleményetek, kinek való az idegenvezető szakma? Milyen az a személyiség, akinek mindenképpen ez a szakma ajánlott?
Motyovszki Bettina: Mindenképpen talpraesettség kell hozzá, ez nagyon fontos. Emellett fontos, hogy legyen karakteres személyiség, valamint az is, hogy fenn tudja tartani a vezetett csoport érdeklődését. Legyen érdekes és lendületes a kommunikációja, akarjon megosztani újdonságokat, információkat a csoportjával. Elsősorban extrovertált személyiségeknek ajánlom ezt a szakmát, aki szereti az embereket, szeret velük együtt dolgozni, emellett empatikus, türelmes.
– Milyen kihívásokkal kell szembenézni, ha idegenvezető szakemberként kiküldetést kapsz egy idegen országba?
Sziki Brigitta: Nagy kihívás ugye már az is, hogy a turistacsoport tagjai mindenben csak rád számíthatnak. Ők egy idegen országban vannak, ahol pihenni szeretnének, senki sem arra akar gondolni, hogy akkor most otthon mi van, meg hogy talán elveszik a tárcám stb. A vendégek az idegenvezetőben keresik a nyugalmat, a biztos pontot. Tehát, ha valakit kiküldenek egy idegen országba, és még te sem tudsz mindent, akkor az a dolgod, hogy az első csoportod érkezése előtt felfedezd a helyszínt, tudd a fontosabb telefonszámokat, és kialakíts magadnak egy tudásbázist a legfontosabb eseményekről, helyi nevezetességekről stb. A csoportod tagjai úgyis csak benned bíznak, és a kérdéseikkel hozzád fognak jönni.
– És miképpen lehet egy ilyen tudásbázist kialakítani? Ti hogyan szereznétek információkat egy teljesen idegen országról?
Motyovszki Bettina: Használni kell minden eszközt, ami a rendelkezésünkre áll. Én például nagyon ajánlom a Facebook csoportokat. Érdemes ellátogatni az adott ország, vagy egy ország városainak csoportjába, és a helyiektől segítséget kérni. El sem tudjátok képzelni, hogy mennyire kedvesek és segítőkészek tudnak lenni a helyi lakosok, ha az otthonukról kérdezed őket!
– Az idegenvezetők számára kiemelten fontos, hogy tudjanak mesélni a csoportoknak. Mit gondoltok, meg lehet szokni azt, hogy az ember sok ember előtt beszéljen, hogy vezesse őket egy városon vagy országrészen keresztül?
Sziki Brigitta: Igen, abszolút. Nekünk volt ilyen ismerősünk egyébként az osztályban, aki még az elején szégyenlős volt, de a szakképzés végére teljesen jól belejött abba, hogy kisebb tömeg előtt beszéljen. Nagyon érdekes volt látni egy ilyen nagy változást.
Motyovszki Bettina: Sőt, én is így kerültem be a suliba, hogy visszahúzódó voltam az elején, és végül kibontakoztam, ahogy az idő telt. Muszáj volt változni, hiszen nem állhatok ki húsz ember elé kukán, hogy akkor most mi legyen. Megtanultam nyitottabbnak lenni, átvenni a vezetést. Mára sokkal határozottabb, sokkal magabiztosabb lettem, és ezt tényleg csak a sulinak köszönhetem.
