Feltser László asztalossal beszélgettem a szakmájára való rátalálásról, az asztalos szakképzésről, valamint arról, hogy hogyan lehet asztalosként gyakorlatot szerezni.

Hogyan lett belőled asztalos? Hogyan lehet valakiből asztalos?

Belőlem úgy lett asztalos, hogy a gimnáziumi érettségi után kétszer 1-1 évet szenvedtem különböző egyetemeken, mondván, hogy a diploma mindenképpen kell és szükséges, és csak úgy lehet boldogulni a mai világban, ám nekem nem ment, nem volt hozzá fenekem. Egy esti sörözés alkalmával egy gimnáziumi osztálytársam mesélte, hogy ő elkezd egy faipari technikusi képzést, és akkor esett le a tantusz, hogy engem ez érdekel.

Becsatlakoztam mellé az Újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolába délutáni-esti kétéves technikusi képzésre, ami végre nagyon tetszett, fölösleges dolgokat nem tanultunk újra, lehetett mellette dolgozni, élni.

Egyébként úgy lehet még az ember asztalos, hogy elmegy egy szakközépiskolába, ahol több évig tanulja, több gyakorlati képzésben is részt vesz, mint amit ez a kétéves technikusi ad. Utána pedig lehet még faipari egyetemet is végezni, és mérnökké válni.

Milyen készségek kellenek ahhoz, hogy valakiből asztalos legyen?

Ebben a szakmában alapvető a tudásvágy, mert folyamatosan, hétről hétre át kell látni, meg kell tanulni apró újdonságokat. Ezenkívül a kézügyesség is fontos, bár nagyon gépesítve van már minden, és nagyon picit talán mérnöki véna is kell hozzá. Sokféle géphez kell érteni, és nemcsak a használatához, hiszen ezek a gépek időről időre el is romlanak, meg kell (tudni) javítani azokat, nem lehet mindig mindent azonnal gépszervízbe vinni, és a karbantartás miatt is érdemes érteni hozzájuk.

Amit még kiemelnék az a precizitás, mert itt számítanak a milliméterek, egy milliméter eltérés komoly hibákat eredményezhet, különösen a vasalatok kapcsán.

Ha valakinek nem jó a kézügyessége, abból is lehet asztalos?

Lehet tervező az asztalosságon belül. Lehet olyan egyéb részfeladatot ellátó, ami már nem annyira szaktudást igénylő, például gépi betanított munkás vagy akár egy lapszabászatban egy furnérozó vagy élzáró. Tehát olyan munkát végző, amihez tényleg sokkal kisebb tudás, meg kézügyesség szükséges.

Hogyan és hol lehet gyakorlatot szerezni az asztalos szakmában?

Hát ez jó nehéz, mert az iskola nem ad túlzottan sok gyakorlatot. A mi technikusi képzésünkbe első évben heti egy nap gyakorlat volt, ahol megismertük azokat a kézi szerszámokat, amiket nagyon régen használtak, és ma már senki semmire nem használ. Ez olyan tudást ad, amivel később, a való életben sajnos nem tudsz mit kezdeni, de a kézügyességet fejleszti.

Második évben pedig gépműhely volt szintén heti egy órában, ahol kiütközött az, hogy ez kevés. Gyakorlatilag bekapcsolni sem volt szabad nekünk a gépeket, mert annyira nem értettünk hozzájuk, és annyira veszélyesek ezek a gépek. A vizsgamunkát viszont már ezekkel kellett elkészíteni.

A többéves szakmunkás vagy szakközépiskolai képzésben komolyabb gyakorlatot szereznek a diákok, és ott hozzá tudnak nyúlni a gépekhez.

És Te hol szereztél akkor gyakorlatot?

Az iskola kért egy kötelező nyári egy hónapos gyakorlatot, amikor találnunk kellett magunknak egy külsős helyet, egy céget, ahol egy van több hónapra is elhelyezkedtünk és dolgoztunk. Többnyire ott sem adnak értelmes feladatot, de egy picit az ember már belelát abba, hogy ez hogyan működik.

Ez nehéz, mert nem szeretik alkalmazni a nyári gyakorlatra a diákokat, mert veszélyes, nagyon sok papírt kell hozzá felmutatni, ellenőrizhetik, és nem termel, de foglalkozni kell vele egy embernek. Tehát olyan céget kell találni, ami legalább 10-15 fővel rendelkezik, ahol belefér az, hogy leterhelnek egy nyugodt, tanítani tudó, nagy tudású öreget, aki foglalkozik veled egy hónapon át.

Valójában akkor szereztem gyakorlatot, amikor igazából elkezdtem dolgozni egy asztalos mellett, ő tanított meg mindenre, ő vezetett be a szakma gyakorlati rejtelmeibe.

Ha felkeltette az érdeklődésedet az asztalos szakma iránt ez az interjú, akkor az alábbi linken olvasd el a szakma leírását.