A cikk eredetileg 2024. szeptemberében, az UNI in&out Innováció 2024 kiadványban jelent meg.

A három tisztsége között hogyan osztja meg a figyelmét és az idejét?

Az innovációs szövetségben végzett munka időben biztos, hogy a legkevesebb ráfordítást igényli. Az ELI Központ ügyvezető igazgatói beosztása a főállásom, emellett van egy hivatásom, hogy professzor vagyok, most már professor emeritus. Az oktatást továbbra is nagyon komolyan veszem: a tavalyi félévben csupán három olyan órám volt, amit nem én tartottam meg. Valószínűleg van némi adottságom, hogy tanítsak, másrészt pedig igazán frissen tartja az embert, ha fiatalok között van. A fizika szakos első éveseknek az első félévében tartom a klasszikus mechanika kurzust, ez  tulajdonképpen a fő kurzus fizikából. Azt is szoktam mondani, hogy ha valaki fizikát tanul Szegeden, akkor mindjárt az én karmaim közé kerül.

Mit gondol a különböző oktatási módszerekről? A természettudományokat hogyan lehet szerethetővé, érdekessé tenni?

Kiegészítésképpen nyilván lehet bizonyos dolgokat online is csinálni, de én nem látom azt, hogy annyira mélyen megváltozott volna a világ. Úgy emlékszem vissza az egyetemi éveimre, hogy tudom, kinél hallgattam a tárgyakat. Valamiféle színház is egy jó előadás. Ott vannak a szereplők, meg ott vannak a nézők. Itt körülbelül arról van szó, hogy a színház attól színház, hogy ott emberi közösség van, különböző szerepekkel. A szerepet itt nem csak a színész játssza, mivel egy előadónak figyelnie kell, hogy mennyire követik a hallgatók. Ha látszik a szemeken, hogy elvesztették a fonalat, akkor azt meg kell próbálni valahogy visszahozni. Ezeket a spontán reakciókat nem lehet megtervezni, ahogy az interakciókat sem. A másik fontos dolog, hogy kellenek a szóbeli vizsgák. Ez annyira kimaradt a képzésből, hogy ettől néha nagyon tartanak is a diákok, mert nem szoktak hozzá. Pedig amikor elmennek dolgozni, akkor sem teszteket fognak kitölteni. Ha nem tudják elmondani a főnöküknek, hogy mit gondolnak, akkor hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon, így én továbbra is a szóbeli vizsgák híve vagyok.

Térjünk vissza ELI Központhoz, ahol beszélgetünk. Mi minden változott az elmúlt másfél évben?

A nagy változás az, hogy tavaly októberben lényegében lezártuk a beruházás és az üzembe helyezés megvalósítását, tehát formálisan azt a projektet, ami több fázisból állt. Az utolsó, amiről másfél éve beszéltünk, egy nagyjából 49 milliárdos része volt a projektnek, ami alapvetően a berendezések installálásáról és beüzemeléséről szólt. Ez azért önmagában négy évig tartott.

Hány lézerrendszer működik most az ELI területén, és hogyan képzeljük el az itteni munkát, kutatásokat?

A központban a tervezett hét nagy lézerrendszer mindegyike működik, a fejlesztési szakasz lezárultával időközben elindult az a fajta működés, ami tulajdonképpen a hosszú távú modellje az ELI-nek. Lényegében a létesítményünk egyfajta felhasználói központ. Az ELI, vagyis az Extreme Light Infrastructure (extrém fényimpulzusforrás) lényege, hogy a lézertechnológia eszköztárát más tudományterületek is használhassák, és tudományos ötletek megvalósításában vegyünk részt. Az egyedülálló lézerberendezéseinknek és a másodlagos forrásainknak köszönhetően élvonalbeli kutatások, valamint áttörő technológiai innovációk valósulhatnak itt meg.

Legutóbb azt mondta a nekünk adott interjújában, hogy a cél, hogy Európát ezen a területen a világ élvonalába helyezzék. Megvalósult ez? A világban hol kell elképzelni Európa legnagyobb lézerkapacitásával az ELI-t?

Jelen pillanatban az ELI Szeged Prágával közösen abszolút viszonyítási pont: 2019-ben összeálltak az amerikai vezető lézerfizikusok, és írtak egy tanulmányt, hogy kormányzati támogatást kérjenek egy lézererekkel kapcsolatos iniciatívához. Az anyag bevezetőjében arra hivatkoznak, hogy Európában van ELI, Amerikában nincs, tételesen felsorolva egyebek mellett a Szegeden található lézereket mint az ELI szakmai profiljának meghatározó elemeit. Azt mondhatjuk, hogy lézernagyhatalomnak számítunk a világon. A felhasználói program keretében évente kétszer lehet hozzánk tudományos kutatásra pályázatot benyújtani egy felhívás alapján. Nemzetközi zsűri bírálja el, és ha a javaslat eléri a tudományos kiválóság megfelelő szintjét, akkor kap valamennyi mérési időt, és akkor jöhet elvégezni a kísérletét az adott kutató. Most már ott tartunk, hogy az elvégzett, befejezett lézerkísérletek száma bőven meghaladja évente százat, és most arra számítok, hogy nagyjából elértük azt a szintet, amit teljesíteni tudunk.

Hogyan lehet együttműködni az ELI-vel?

Évente nálunk és a prágai központban a 200-250 projektjavaslat nagyjából fele, kétharmada teljesíthető. Nagyon fontos és örömteli számunkra, hogy a legújabb felhívásban benyújtott pályázatok többsége az élettudományok közé tartozik, mert ezen a területen sokan még mindig nem tudják, hogy a saját innovációjukhoz, kutatásukhoz szükségük lenne arra a lézertechnológiára, amely nálunk hozzáférhető, hogy ezáltal tudnának áttörést elérni a kísérleteikben. Azt próbáljuk mindenféle eszközökkel elérni, hogy valóban minél szélesebb körben legyen ismert, és minél távolabbi szakmai területekről érkezzenek projektjavaslatok. Az, hogy kit választunk ki, nagyon nehéz kérdés. A bírálók pontjai között sokszor csak tizedpontos az eltérés.

Milyen legújabb kutatási területeken tudják hasznosítani a lézerközpont különleges lehetőségeit, adottságait? Mi a jelentősége a nemrég Krausz Ferenc által tett bejelentésnek és az önök együttműködésének?

Az egy olyan együttműködés, hogy mi a helyet adjuk, a téma pedig alapvetően Krausz professzoré. Tehát nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy mi abban lényeges szereplők vagyunk, a feladatunk az, hogy egy olyan környezetet biztosítsunk, ahol ő tudja végezni a munkáját.

Az a témakör, amiért a Nobel-díjat kapták, számunkra meglehetősen fontos. Az ELI bejáratánál van egy bevezető sétány, ahol mérföldkövek vannak a lézerfizika fontos eseményeiről. Az első Einsteintől indul, és az utolsó, amit júniusban avattunk, a 2023-as Nobel-díj. Ennek az avatásánál itt volt Krausz Ferenc és Anne L’Huillier professzor is. Talán nem szerénytelenség, amit az avatásnál mondtam a bevezetőben, hogy mi is büszkék vagyunk erre a Nobel-díjra, hiszen az a saját tevékenységünket is feltette a térképre.

A lézertechnológiának szűken értelmezve is nagy az innovációs potenciálja?

Ha most hirtelen kikapcsolnánk minden lézert, akkor nagyon más világban találnánk magunkat. Mondjuk az internet megszűnne abban a pillanatban, a boltokban a vonalkód-leolvasók nem működnének, az autógyárak leállnának, mert nem tudnának karosszériát hegeszteni, nem tudnák a fémtárgyakat megmunkálni, a repülőgépek leállnának, mert a lézeres giroszkópok hirtelen nem működnének. A operációk egy részét és néhány egyéb orvosi beavatkozást, az endoszkópos műtétek nagy részét abban a pillanatban le kellene állítani. Nyilvánvaló, hogy a lézerek már most annyira beépültek a mindennapi gyakorlatba, hogy el is feledkezünk róla, hogy ott vannak háttérben. Hasonló ez ahhoz, ahogy egy távoli tudományterület használja itt nálunk a lézertechnológiát.

Milyen perspektívát kínálnak az újonnan érkező fiatal kutatóknak?

A mérnökhiány tőlünk nyugatabbra is elég komolyan jelen van. A modern képzési programok kialakításánál az a dilemma, hogy nem lehet tudni, mit csinál mondjuk 10 év múlva a mérnök. Ezért a természettudományos alapismereteket el kell sajátítania, amelyekre építve egész életében hatékonyan tud tanulni, és így követni a szakmája újdonságait. A természettudományos alapokat elsősorban nem a fizika szempontjából tartom fontosnak, hanem általában. Ha valaki olyan szakmát akar választani, amiben a munkája eredménye megváltoztatja körülötte a világot, erre van szüksége. Az egy másik kérdés, hogy nincs olyan nagyon éles határ az alkalmazott tudomány és a mérnökség között.

Nagyon fontosnak tartom, hogy például a fotonikai mérnökképzésben az ELI mint gyakorlati képzési hely rendelkezésre áll, mert ez egy olyan terület, amely iránt az egész EU-ban igen komoly az érdeklődés. A középiskolában kell fenntartani a természettudományok iránti érdeklődést, hogy legyen műszaki-természettudományos utánpótlás. A szakemberhiány bennünket is közvetlenül súlyt, annyira, hogy ebben pillanatban is 10-11 fiatal kutatót tudnánk felvenni. Keressük is őket, és ha Magyarországon nem találunk, kénytelenek vagyunk külföldre menni: már most sok fiatal indiai kutatónk van, mert Indiában úgy látszik, tudják, hogy érdemes idejönni.

A teljes interjút elolvashatod az UNIside oldalán.

Szabó Gábor

• Az ELI-ALPS lézeres kutatóintézet ügyvezető igazgatója.
• Fizikusdiplomáját 1978-ban Szegeden szerezte meg, a doktori fokozatát 1993-ban. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja 2010-től.
• Szakterületei közé tartozik többek között az ultrarövid fényimpulzusok előállítása, az ultragyors lézerspektroszkópia, a nemlineáris optika, a fotoakusztikus spektroszkópia, illetve a lézerek orvosi alkalmazásainak vizsgálata.
• A tudományos ranglétrát végigjárva, 2000–2002 között kutatás-fejlesztési államtitkár volt, majd 2004-től 2010-ig a Szegedi Egyetem Műszaki és Anyagtudományi Intézetének igazgatója, 2007–2010 között a Szegedi Tudományegyetem Fizikus Tanszékcsoportjának vezetője, 2007–2024 között szintén Szegeden a doktori iskola irányítója, 2013–2019 között az MTA Fotoakusztikus Kutatócsoport vezetője, 2010–2018 között a Szegedi Tudományegyetem rektora, 2020. január 1-jétől az ELI-ALPS lézeres kutatóintézet ügyvezetője.
• A Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány kuratórium és a Magyar Innovációs Szövetség elnöke.