Március 15. mind a magyar történelemben, mind a nemzeti identitásban kiemelkedő fontossággal bír. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hatalmas mérföldkő volt a magyar nemzeti függetlenség és önállóság felé vezető úton.
Petőfi Sándor, a forradalom vezéralakja
Petőfi Sándor neve összefonódik a márciusi ifjak történetével, akik az 1848-as forradalom kitörésekor Petőfiék soraiban harcoltak a szabadságért és az egyenlőségért. Petőfi nemcsak a magyar irodalom egyik legnagyobb költője, hanem a forradalom lelkes híve és vezéralakja is volt. Költészete nemcsak az irodalmi életet, hanem az egész nemzetet megszólította és inspirálta. Az ő szavai és tettei példát mutatnak arra, hogy milyen erő rejlik az egyénekben és a közösségekben, amikor egy közös ügyért, egy közös célért küzdenek.
Márciusi Ifjak
Az 1848-as forradalom és szabadságharc ikonikus alakjai között kiemelkedő szerepet játszottak a Márciusi Ifjak, akiknek elkötelezettsége és radikalizmusa mélyen befolyásolta a magyar történelmet és irodalmat. Ezek a fiatal értelmiségiek a társadalom változását sürgették, és elkötelezett résztvevői voltak azoknak az eseményeknek, amelyek az országot az elnyomás és a függőség alól való felszabadulás útjára vezették.
Márciusi ifjaknak tágabb értelemben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc közvetlen előkészítésében, valamint az 1848. március 15-i eseményekben részt vett, harminc évnél fiatalabb személyeket, a radikális forradalmi szellem irodalmi képviselőit nevezi az irodalomtörténet.
A Márciusi Ifjak különféle hátterű és képzettségű fiatalokból álltak, akiket egy közös vágy és cél vezérelt. Voltak köztükírók, újságírók, jogászok és orvosok, akik Pest kávéházaiban és szellemi műhelyeiben találkoztak és szerveződtek egy történelmi szerepvállaló csoporttá.
A forradalom kitörése
Az Életképek című lap 1847. július 4-i számában névtelen programcikk jelent meg Észarisztokrácia címmel. Írója Jókai Mór volt, aki forradalmat jósolt.
1848. március 14-én este Jókai Mór Petőfivel közös szállásán tartózkodott, amikor befutott az esti hajóval a hír, hogy Bécsben kitört a forradalom. Másnap, március 15. reggelén Az ifjú magyar értelmiségi fiatalok lelkesedve hallgatták, amikor Jókai felolvasta a 12 pontot, Petőfi pedig elszavalta költeményét, a Nemzeti dalt.
Az eskü szavaitól lelkesedve az ifjak először a pesti egyetem joghallgatóihoz indultak, ahol lehívták a diákokat az egyetem udvarára. Petőfi egy székre állva szavalta el először nyilvánosan a Nemzeti dalt, amelynek ez eskü szavait a tömeg fokozódó lelkesedéssel visszhangozta.
„Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“
A jelenet megismétlődött az orvosi kar udvarán is. A pesti vásárra gyülekező nép a járókelőkkel együtt néhány ezer főre növekedett. Az ifjúság ezután Landerer és Heckenast nyomdája elé vonult, ahol cenzori engedély nélkül kinyomtatták a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Ekkor született meg a magyar sajtószabadság, és így lett március 15. az 1848-49-es forradalom és szabadságharc első napja
A mai fiatalok számára március 15-e, nemzeti ünnepünk fontos tanulságokat hordoz. Az 1848-as események azt mutatják, hogy a fiatalságnak hatalma van a változásra, és hogy az egyének összefogása és elkötelezettsége a közös ügyek iránt képes átalakítani a társadalmat.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
