Egy ember, két hivatás: mentős és szóvivő – interjú Győrfi Pállal

Szerző: | 2023. április. 11. | Egészség, Mi leszek?

Nincs ma olyan felnőtt Magyarországon, aki ne tudná, hogy kicsoda Győrfi Pál. Az Országos Mentőszolgálat arca kivonulós mentősként kezdte a karrierjét, majd miután kipróbálta magát a versenyszférában, szóvivőként tért vissza a szirénák és kék villogók világába. Az életmentést tartja igazi hivatásának, de egy ideje már „csak” a kommunikációval foglalkozik, amit szintén imád, és amelyben ugyancsak az életmentés fontosságának megismertetését és a Mentőszolgálat népszerűsítését tartja fő feladatának.

Az interjú eredetileg 2022. decemberében, az UNI in&out Innováció 2023 kiadványban jelent meg.

Miért lett mentős, mi vonzotta ebben a munkában?

A családi legendárium szerint arra a kérdésre, hogy mi akarok lenni, már hároméves korom körül azt válaszoltam: orvos. Pedig nem csak orvos, egészségügyi dolgozó sem volt a családban. Ezen a pályaterven aztán annyiban módosítottam hatéves korom körül, hogy mentős leszek, miután a Nagykörúton a szüleimmel szemtanúi voltunk egy balesetnek, és ők hiába próbáltak engem elvonszolni onnan, teljesen magával ragadott, amit a mentősök csináltak. Az elköteleződésemet tovább erősítette, hogy – mivel közel laktunk a Mentőszolgálat Markó utcai központjához – az iskola felé menet mindig láttam a nagy fehér autókat, tetejükön a villogóval és a piros zászlóval (akkoriban még így néztek ki a mentőautók). Egy idő után már minden szabadidőmet ott töltöttem, az irányítóközpont alatt álltam az utcán, hogy a halljam a kiszűrődő mentőhívásokat, vagy az udvaron lábatlankodtam. De mindenki nagyon kedves volt ott velem, befogadtak, még egy kis fehér köpenyt is kaptam: teljesen beleszerelmesedtem a mentős életbe, és ez a szerelem a mai napig tart.

Az érettségi után nem is volt kérdés, hogy ebbe az irányba visz tovább az útja?

Azért felvételiztem az orvosira, de nem vettek fel. Általános iskolában és a gimi első éveiben (a Veres Pálné Gimnáziumba jártam) még kiváló vagy nagyon jó jegyeim voltak, de pont, amikor a legjobban kellettek volna az ötösök, leromlottak az osztályzataim, mert elkezdtem billentyűsként zenélni a Madártej nevű zenekarban, amelynek az egyetlen videoklipje a YouTube-on ma is megtekinthető. A sikertelen felvételi azonban nem tört le, inkább örültem, mert így nem kellett évekig várnom, hogy mentőautóba ülhessek, azonnal jelentkeztem a Markó utcába mentőápolónak. 1983 szeptemberében kezdtem el itt dolgozni.

Akkor beteljesült a gyerekkori álma.

Az első hetekben még nem, hiszen egy sima érettségivel akkor sem lehetett beteg vagy sérült közelébe menni, meg kellett ismer kedni a mentőautó felszerelésével, el kellett végezni az alapszintű tanfolyamokat, így aztán hetekig söprűvel és felmosóvödörrel a kezemben dolgoztam a mentőknél. De az első éles riasztást, amikor ott ültem hátul a kocsiban, elöl pedig a mentőtiszt és a gépkocsivezető, sosem felejtem el. Emlékszem, az autón volt egy plexi tetőablak, azon keresztül a kék lámpa fénye bevillogott a kocsi belsejébe, és én úgy éreztem, az addigi életem legboldogabb pillanata. Azután a munka mellett elvégeztem egy ápolói iskolát, utána majd egy mentőszakápolói képzést (ez a korábbi OKJ-s képzésnek felelt meg), majd elvittek másfél évre katonának. Ezt követően itt, a mentőknél ismerkedtem meg az első feleségemmel, aki orvostanhallgató volt, és tulajdonképpen az ő inspirálására végeztem el a Hajnal Imre Egészségtudományi Egyetem Mentőtiszti Karát.

Hogyan lett szóvivő?

Ez furcsamód az után történt, hogy búcsút mondtam a Mentőszolgálatnak. Akkor már régóta itt dolgoztam, ezért ki akartam próbálni magam másutt is. Kíváncsi voltam, milyen az élet a Mentőszolgálat falain túl. Egy gyógyszercégnél helyezkedtem el, ahol előbb orvos- és patikalátogatóként, majd a PR- és marketingrészlegen dolgoztam, és közben egy PR-diplomát is szereztem. Mellette mentőztem, de titokban, kedd esténként, mert ez egy multinacionális cég volt, ahol ezt nem engedték volna meg. Valójában nem tudtam teljes egészében elszakadni a mentős munkától, miközben ez a másik világ is nagyon tetszett. A mérleg aztán mégis a Mentőszolgálat felé billent, miután egy konferencián odajött hozzám az akkori főigazgató azzal, hogy szeretnék, ha az OMSZ-nek is lenne egy szóvivője, és rám gondoltak. Ez nekem, aki hatéves korom óta a mentők bűvöletében élek, akkora megtiszteltetés volt, hogy nem mondhattam nemet: 2002 óta vagyok az Országos Mentőszolgálat szóvivője, illetve kommunikációs és PR-vezetője.

Mindig szeretett szerepelni?

Nem, sőt! Kiskoromban inkább visszahúzódó voltam, a zenekari megnyilvánuláson kívül nem mutattam különösebb jelét az extrovertáltságnak. Aztán a mentőtiszti főiskola alatt elkezdtem általános és középiskolákba járni anatómiát, elsősegélynyújtást oktatni, és magam is meglepődtem, hogy ezt mennyire élvezem.

Elvégezte a Semmelweis Egyetem mentálhigiéné és pszichológia szakát is.

Igen, ez még a gyógyszeripari kitérőm előtt volt. Szerencsére hamar megértettem, hogy a mentős munkában legalább annyira fontos a lélekkel foglalkozni, mint a testtel. A legtöbbször kétségbeesett, zaklatott, rettegő vagy egyszerűen csak érzelmi sokk hatása alatt álló emberrel van dolgunk, és gyakoriak a konfliktusok, amelyeket meg kell oldanunk, hogy el tudjuk látni vagy kórházba tudjuk szállítani a sérültet, vagy a beteget. De az ott tanultak egyébként az élet minden területén nagyon jól hasznosíthatók.

Mik a szépségei és a nehézségei a mentőszolgálati munkának?

Nehéz erről nagy szavak nélkül beszélni, de talán a világ egyik legszebb dolga, ha egy bajba jutott embernek segíthetünk. Ez a segítség néha szó szerint életmentő, máskor nem, de sok a nehéz és a drámai pillanat, amelyben a mentős az egész személyiségével benne van. Nem csak és nem is elsősorban gondosan kimért gyógyszeradagra vagy elektromosáram-ütésre van szükség, hanem lelki támogatásra, emberi gesztusra. Miközben ma már minden szempontból szakmai eljárásrendek alapján dolgozunk, elő van írva, hogy mikor mit kell csinálni, nincs két egyforma esetellátás, mert ahogy én foglalkozom egy beteggel, az sokban különbözik attól, ahogy egy másik mentőskolléga teszi.

Úgy fogalmazott, hogy az egész személyiségükkel dolgoznak. Milyen személyiségű emberek jók mentősöknek?

A legfontosabb az empátia képessége, aztán kell egy erős lelki stabilitás és fontos a fegyelmezettség, mert ez azért egy félkatonai szervezet, nincs olyan, hogy „ma később jövök be, mert elaludtam” vagy „elugrom egy órára elintézni valamit”. Közben bírni kell a kiszámíthatatlanságot is, mert bár meghatározott szabályrendszerek mentén dolgozunk, nincs két egyforma esetünk, még két ugyanolyan napunk sem. Sokszor azt sem tudjuk, mi történik majd a következő tíz percben, ezért akinek fontos a kiszámíthatóság, az nem fogja jól érezni magát nálunk. Lényeges az is, hogy aki mentőzésben gondolkodik, csapatjátékos legyen, mert mi tényleg teamekbe osztva dolgozunk. Azok számára, akikben ott a késztetés, hogy más embereken segítsenek, azoknak az életmentés egy gyönyörű hivatás. Még akkor is, ha sem fizikailag, sem lelkileg nem könnyű. Fel kell tudni dolgozni a drámai helyzeteket, a sikertelenséget, és ebben ma már a saját pszichológushálózatunk segíti a munkatársainkat a nap 24 órájában, de így is kell hozzá a már említett lelki egyensúly, vagy a rezilienciának hívott rugalmas ellenálló képesség. Nem mellesleg, amikor a jövőről gondolkodunk, arról, hogy milyen foglalkozási ágak maradnak meg, és mit tudnak átvenni az emberektől a gépek, az életmentés nagy valószínűséggel az előbbi kategóriába tartozik majd. Így aki pályaválasztás előtt áll, annak érdemes ebben gondolkodnia.

A mentésnél ma többeket vonz a PR- és kommunikációs szakma, de kevesen tudják, hogy ez miről is szól.

Ez egy nagy szakmacsoport, amiben a legkülönfélébb részfeladatok vannak, és a világ egyre inkább ezek felé a specializációk felé mozdul el: van, aki webdizájnt tervez, más beszédet ír, de ez jó hír, mert szinte mindenki találhat magának olyan területet, ami érdekli, amiben jó lehet. A kommunikáció min den szervezeten belül egy szupportív, támogató funkció, ami az OMSZ esetén azt jelenti, hogy nekünk ugyanúgy az életmentést kell segítenünk, ahogyan azt a kollégáink a kivonulások során teszik. Ezen belül két alcélt definiáltunk: az egyik, hogy igyekezzünk bővíteni a lakosság életmentéssel, elsősegélynyújtással kapcsolatos ismereteit (mikor kell mentőt hívni, mit kell addig is csinálni stb.), a másik pedig a mentőszolgálat társadalmi megbecsültségének, reputációjának erősítése, ami visszahat az elsőre, hiszen ha jó a megítélésünk, akkor a legtehetségesebb fiatalok közül válogathatunk, ami pedig jó a betegeknek. Egy ilyen nagy intézménynél egyébként nagyon sok a nem látványos kommunikációs feladat: háttér- és sajtóanyagok készítése, sajtómegkeresések kezelése, belső kommunikációs munkák. Ezt egyedül, ahogyan kezdtem, nem is tudnám csinálni, ma már egy kis csapattal dolgozom. Időközben a kommunikáció is teljesen megváltozott, és nagyrészt az online felületeken, a közösségi médiában történik. Nem csak egészen más platformokon, sokszor teljesen más, kötetlenebb hangvételben is kommunikálunk, mint húsz évvel ezelőtt. Ennek is köszönhető, hogy már 260 ezernél is több követője van az Országos Mentőszolgálat Facebook-oldalának, és ez nem azért fontos, mert a celebekkel akarunk versenyezni, hanem mert ezáltal az emberek jobban belelátnak a munkánkba, a sikereinkbe.

Hogyan látja, a fiatalokat mennyire fogja meg a mentősök világa?

Az egyik álláskereső portál nemrég közzétett felmérése szerint egyre trendibb a mentős hivatás, és mi
is ezt tapasztaljuk. A fiatalok számára nemcsak az az üzenetünk, hogy„gyere mentőzni”, hanem az is, hogy
a bajbajutott embereken segíteni kell, és ehhez nem szükséges orvosi diploma, de még csak egészségügyi
végzettség sem, mindenki tud valami hasznosat tenni egy kritikus helyzetben.

Az egyik álláskereső portál nemrég közzétett felmérése szerint egyre trendibb a mentős hivatás (Fotó: UNI in&out Innováció 2023)

Mentőgépkocsi-vezetők, ápolók, tisztek és orvosok – sokféle szakembernek adnak munkát, milyen végzettség, képzettség kell ezekhez?

Mentőgépkocsi-vezető az lehet, akinek van érettségi bizonyítványa, B kategóriás jogosítványa, legalább kétéves gyakorlata, valamint a megkülönböztető jelzés használatához szükséges pályaalkalmassági vizsgája – ez a PÁV I., aminek a megszerzésében munkaszerződés keretében segítjük a hozzánk jelentkezőket. A mentőápolói munkakör betöltéséhez érettségi bizonyítvány és mentőápolói szakképesítés kell, ha ez utóbbi még nincs meg, akkor vállalnia kell, hogy három éven belül megszerzi, de ebben szintén segítséget nyújtunk. Mentőtiszt az lehet, aki szakirányú diplomát szerzett, a mentőorvosi pozícióhoz pedig Magyarországon megszerzett vagy honosított orvosi végzettség kell. A büntetlen előélet, az erkölcsi bizonyítvány, valamint az orvosi alkalmasság mindegyik szakterületen alapfeltétel.

Milyen életpályára, karrierre, fizetésre számíthat az a fiatal, aki az Országos Mentőszolgálatnál képzeli el a jövőjét?

Aki hozzánk igazol, bekerül egy folyamatos képzési rendszerbe, hiszen az egészségügyben a működési engedélyhez nemcsak bizonyos idejű munkaviszony, de rendszeres továbbképzéseken megszerzett kreditpontok szükségesek. Ezek rendszerint vizsgával záruló tanfolyamok, amelyek általában valamilyen kompetenciához juttatják a mentőápolókat, a mentőtiszteket. Mindezek segítségével újabb és újabb feladatokat láthatnak el önállóan. Az a fajta előmenetel, amit a fegyveres testületeknél lehet látni, nálunk nem jellemző, de van egy az egészségügyi szolgálati törvényben foglalt előmeneteli rendszer, amely a bérek emelkedését határozza meg.

Manapság, ebben a változó világban egyre gyakoribb, hogy sokan sokféle helyen kipróbálják magukat, vagy mindig oda mennek dolgozni, ahol magasabb fizetést kaphatnak ugyanazért a munkáért. A mentősök világában ez kevésbé járható út.

Valóban, de ezzel nincs semmi baj. Egy olyan kolléga, aki negyven évig itt dolgozik mentőtisztként, bár egyszer sem váltott állást, mégis megszerzett egy sor új és értékes tudást az évek során, és nem mellesleg megmentett egy csomó emberéletet. Szerintem ez, ha nem is látványos, de legalább annyira értékes karrier, mint egy katonai vagy egy üzleti.

A mentősöknek ráadásul igen nagy a társadalmi megbecsültsége.

Igen, az összes felmérés ezt mutatja, még azok is, amelyeket a járvány alatt végeztek, pedig akkor nagyon nagy volt rajtunk a terhelés. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a bizalom nagyon sérülékeny, elég egyetlen hiba, és abból a legtöbben könnyen általánosítanak, de most szerencsére azt látjuk, hogy a bizalom töretlen a bajtársaink iránt.

Bajtársnak szólítják egymást. Ennek a szónak a 21. században is megvan még az a pozitív tartalma, mint 135 éve, az Országos Mentőszolgálat megalakulásakor?

Talán itt a titok, hogy miért más ez a munkahely, mint a többi. Itt egy valódi közösség működik, amely olyan
valódi értékek köré rendeződik, mint a segítségnyújtás, valamint a bajtársiasság, és ezek az értékek, fogalmak nálunk mit sem változtak 1887 óta, annak ellenére, hogy már teljesen 21. századi módon és körülmények között működünk.

Négy gyermeke van. Van-e, lesz-e, aki mentős, vagy az akar lenni?

Huszonöt éves fiam, Dani nagyon sok időt töltött velem kicsiként a mentőállomáson, mégsem a mentőzés, hanem a kommunikációs pálya fogta meg, ezen a területen dolgozik. A kicsik 9, 11 és 13 évesek, a középső lányom, Aliz játszik a legtöbbször orvososat, de még nem köteleződött el ebbe az irányba.

Győrfi Pál

  • Mentőtiszt, mentálhigiénikus, PR-szakember.
  • Négy gyermek édesapja, családjával Óbudán él.
  • Elvégezte a HIETE Mentőtiszti Karát, majd a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Tanszékén szerzett diplomát,
    PR-szakképesítését pedig a Skull Kommunikációs Iskolában szerezte.
  • 2002-től az Országos Mentőszolgálat kommunikációs és PR-vezetőjeként a szóvivői tevékenységen túl az intézmény összes belső és külső kommunikációs tevékenységét szervezi, felügyeli.
  • Jó néhány képzési formában oktat, tanácsadóként tevékenykedik.
  • Címzetes egyetemi és főiskolai docens, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjének kitüntetettje, több szakmai díj, elismerés birtokosa.

A szerzőről:

Németh Eszter

Promó

Promó

Promó

Kövess minket