Amennyire különleges a hídépítő szakma, olyan ritka is. Ez nem csoda, nem minden nap építenek fel új hidakat a világban, és a kivitelezés sem gyors folyamat. Mégis, a mai napig indítanak hídépítő- és fenntartó technikusi képzést Budapesten, és hídépítő szakmérnöki képzést a felsőoktatásban.

Ezen a héten a központi témánk a reformkor, így a Széchenyi lánchíd építésének történetét tekintjük át, amely az első állandó híd volt a Dunán.

Mérnöki tervezés tapasztalatok nélkül

Buda és Pest között révészek bonyolították a forgalmat egészen 18. századig, amikor már egy hajóhídon keresztül lehetett átkelni a Dunán. Ezek a megoldások azonban nem voltak biztonságosak árhullám idején, vagy jégzajlás során. 1820-21 telén is jégzajlás volt a Dunán. Gróf Széchenyi István, aki Bécsbe sietett édesapja temetésére, két hétig rostokolt az átkelés reménye nélkül. A 19. században már a nemesekben és a polgárokban egyaránt felmerült, hogy hasznos lenne egy híd a Duna két partjára, azonban a magyar mérnököknek még nem volt tapasztalata a dunai hidak építésében.

Három probléma merült fel a hídépítés kapcsán. Az első, hogy a mérnöki tapasztalatok hiányában féltek a hídpillérek kimosódásától. A második probléma árvíz volt, amely a budai és pesti oldalon gyakran okozott nagy károkat. Épp ekkor pusztított az 1838-as nagy pesti árvíz, miatt egy híd árvíz ellenállóképessége mindenki szemében kétséges volt. A harmadik probléma politikai jellegű volt: a hídon mindenkinek vámot kellett volna fizetnie. Ez pedig a nemesi előjogok csorbítását, a közteherviselés elvének a bevezetését is jelentette.

Minden mozgatórugója: a pénz

Gróf Széchenyi István megoldásokat keresett, így első lépésben 1832. február 10-én megalapította a Hídegyletet. A Hídegylet célja a gazdasági megoldások keresése, a politikai felkészülés a megvalósításra, valamint a nép megnyerése, tehát a propaganda volt. Az építés finanszírozására a gróf elsősorban a tehetős személyeket kereste fel, többek között báró Sina Györgyöt. A legnagyobb adományt Sina György adta, aki ennek fejében 87 évre megkapta a hídra a vámszedési jogot. Ez azonban csak 20 évig volt az övé, mert a kiegyezés után a magyar kormány megváltotta a hidat Sina örökösétől.

Sina György végül elvállalta a híd építési költségeinek ellenőrzését, és erre a feladatra létrehozta a Lánchíd Részvénytársaságot, amelynek elnöke lett.

Az angol műszaki példa

Széchenyi tanulmányútra indult Angliába, ahol felkereste a kor legnevesebb hídtervezőjét, Thomas Telfordot. Ő javasolta a jégtorlódás, árvizek és kimosódás elkerülése érdekében a lánchíd típust. Felkérték a híd tervezésére William Tierney Clarkot, aki három különböző lánchídtervet mutatott be, valamint George Rennie angol mérnököt, aki négy javaslattal állt elő. Végül 1838. szeptember 18-án Clark egyik tervét fogadták el. A tervet 1839. május 14-i szentesítést követően törvénybe iktattak, mint 1840. évi XXXIX. törvénycikket. Az építésvezető Clark Ádám lett.

Építési érdekességek

1840-ben kezdték el az alapanyagok szállítását, ebben az évben verték le az első cölöpöket is a Duna medrében. Az építkezés nem volt volt egyszerű, a Duna medrében a hídfők helyét hármas cölöpsorral vették körül, ezekből a kavicsokat kikotorták, és vízzáró agyagréteggel töltötték fel. A gödrökből a vizet kiszivattyúzták, így jutottak el a talaj teherbíró részéig. Először a pesti hídfő készült el, ahol 1842. augusztus 24-én megtartották a Lánchíd alapkőletételi ünnepségét.

A hidat alkotó láncok szerelése gyorsabban haladt, azonban itt baleset történt. Az egyik láncot felhúzó csigasor láncszeme szétpattant, így a lánc rázuhant az állványzatra, amelyről emberek figyelték a munkafolyamatot. Ezek között az emberek között volt Széchenyi is. Az állványzaton tartózkodók a Dunába estek, egy munkás az életét vesztette.

• Az építkezés során több ezer cölöp leverésével kezdődtek a munkálatok, jó részük ma is a Duna fenekén áll.
• A cölöpök egyenként 15×15 hüvelyk keresztmetszetűek, 20-24 méter hosszúságúak, fenyőfából készültek. Ezek végére vasrudakat erősítettek, majd 1,7 tonnás verőkossal, 6,7 méteres ejtési magassággal ütötték helyükre őket. Leverésük darabonként körülbelül 400 ütést igényelt.
• A cölöpök leverése két évig tartott, egyszerre akár nyolcszázan is részt vettek a munkálatokban.
• A teljes, hídba beépített vasanyag össztömege 2146 tonna volt.
• A láncot két hüvelyk vastagságú tömbvasból kovácsolták.
• A híd megépítésének teljes költsége 6,575 millió aranyforintot tett ki, ebből maga a híd 4,4 millióba, az összköltség kétharmadába került.
• A híd 13-szor annyiba került, mint amennyibe az ezzel egy időben épült Nemzeti Múzeum.

Az oroszlánok és a hiéna

Voltak érdekességek is az építkezés során. A hidat díszítő oroszlánok körül alakult ki a legenda, hogy a nagymacskáknak a szobrász nem készített nyelvet. Valójában van nyelve az oroszlánoknak, csak a járdaszintről nem láthatók. Elterjedt a pletyka, hogy az alkotó Marschalkó Jánost annyit piszkálták az oroszlánok nyelvével, hogy kétségbeesésében a Dunába ugrott, de ez csak városi legenda.

A hídon elsőként 1849. január 1-jén Bónis Sámuel országbiztos kocsija haladt keresztül. A kocsin gránátosok kíséretében a magyar Szent Koronát vitték Budáról a Debrecenbe induló vonathoz. A szabadságharc idején az építkezés lelassult, majd lezárult. A harcok folyamán többször is felmerült a híd lerombolásának ötlete. Szerencsére ez nem történt meg, a híd elkészült, és végül 1849. november 20-án megtörtént az átadása is. Az ünnepségen a hidat a „bresciai hiéna” Haynau táborszernagy avatta fel. Nem volt nagy ünneplés, hiszen alig hat héttel az aradi kivégzések után történt meg a ceremónia.

Hídépítők régen és most

Ahogyan azt a cikk elején is írtuk, már a tervezéskor is nehézséget okozott, hogy az 1800-as évek közepén a magyar szakembereknek még nem volt tapasztalatuk egy ilyen nagy híd építése kapcsán. Emiatt a reformkorban angliai szakmunkások költöztek Magyarországra a helyi munkások irányítására. A külföldi munkások heti bére 24-25 Ft volt, míg a magyarok ennek a felét kapták.

Napjainkra a hídépítő szakma sokat változott. A gépesítés hatására, valamint a nagyerejű munkagépeknek köszönhetően a folyamatok felgyorsultak, egyszerűbbé és biztonságosabbá váltak. Magyarországon jelenleg csak technikumi képzés keretében, tehát ötéves képzés során oktatják a hídépítő és -fenntartó technikusi szakmát. A technikusok feladata a hidak építésében való részvétel, kezdve a műszaki tervezéstől a megvalósításig. A hídépítés esetében nemcsak az fontos, hogy a szerkezet megbízhatóan viselje a ránehezedő forgalmi terheket, hanem az is, hogy a szerkezet a szem számára kellemesen illeszkedjen a vidék, a táj, a város látképéhez. A hídépítő és -fenntartó technikus az új hidak kivitelezési, és a régebbi hidak fenntartási munkái során közvetlenül irányítja a munkafolyamatokat, az építés és a fenntartás minden fázisával találkozik. Amennyiben valaki a felsőoktatásban történő továbbtanulást fontolgatja, ez is megoldható. Egyetemeken elérhető a hídépítő mérnöki szakirányú képzés, amely során hídépítő szakmérnök végzettséggel rendelkező szakembereket képeznek.

Végül…

A híd története nem ért véget a reformkorral. 1899-ben a Lánchíd átadásának 50. évfordulóján úgy döntöttek, hogy a híd neve a Széchenyi lánchíd lesz. A második világháború során Budapest minden hídját felrobbantották, 1945. január 18-án az Erzsébet hidat és a Lánchidat is. 1947 tavaszán született meg a Lánchíd újjáépítésére vonatkozó döntés, ennek érdekében megalapították Lánchíd Bizottságot. Az újjáépített hidat a forgalomnak 1949. november 20-án, az eredeti híd avatásának századik évfordulóján adták át. Az utolsó felújítás 2021. február elején kezdődött, és 2023-ban fejeződött be. Még kérdéses, hogy a hídon az autóforgalmat is újra fogják indítani, vagy csak a gyalogosok vehetik majd igénybe.

A legfontosabb, hogy a Széchenyi lánchíd Magyarország és Budapest egyik legjellegzetesebb jelképe. Első volt a budapesti hidak sorában, és nem épülhetett volna meg gróf Széchenyi István munkája és elhivatottsága nélkül. És hogy mi ebben a legszomorúbb? Mire a Lánchíd elkészült, a szabadságharcot leverték, és gróf Széchenyi István már a döblingi elmegyógyintézetben élt. A megálmodója sosem kelhetett át a kész hídon.

Ha szeretnél még többet tudni a Széchenyi lánchídról, akkor kattints ide.