Ha az optikai termék kifejezést halljuk, legtöbbünknek a szemüvegek és kontaktlencsék jutnak eszünkbe, pedig az optikaitermék-készítő feladata ennél sokkal széleskörűbb.
Mivel foglalkozik az optikaitermék-készítő?
Az optikaitermék-készítő optikai üveg és műanyag elemeket gyárt, amiket akár alkatrészenként, akár műszerekbe szerelt formában továbbít a megrendelőnek. Az elkészített termékek lehetnek szemüveglencsék, de más optikai vagy látásjavító eszközök, például távcsövek és nagyítók elemei is.
Munkája során elkészíti a látszerész által megrendelt szemüveglencséket az alapanyagtól a kész, polírozott termékig. Lencsegyártás közben különböző megmunkáló gépeket használ, a méréseket és ellenőrzéseket sokszor egyedi, más szakmában nem használt műszerekkel és ellenőrző eszközökkel végzi. A kész szemüveglencsét keretbe szereli az egyedi igénynek megfelelően, így adja át a megrendelőnek.
Az optikaitermék-készítő nem csak szemüveglencséket gyárt
Szemüveglencséken kívül különböző sportoptikai eszközök, például kereső- és céltávcsövek lencséit és prizmáit és elkészíti. Mikor távcsövekről beszélünk, általában a binokulárokra gondolunk, amiket kimondottan földi megfigyelésre terveztek. Egyenes állású képet adnak, és mivel két szemmel használjuk, többet láthatunk velük és kevésbé fárasztják a szemet. Távcsöveket nemcsak a látható, hanem az emberi szem számára láthatatlan sugárzások megfigyelésére is kifejlesztettek.
Az első lencsés távcsövek
1609-ben Galileo Galilei holland optikusok ötlete nyomán lencsékből épített távcsövet. Ez az optikai rendszer két lencséből állt, egy domború (konvex) objektívből és a mögötte elhelyezkedő homorú (konkáv) szemlencséből, az okulárból.
Galilei távcsövében a fényt egy nagyobb átmérőjű és nagyobb fókusztávolságú lencse, az objektív gyűjtötte össze. Az objektív által begyűjtött sugarakat a kis fókusztávolságú szórólencsével, az okulárral nézve a messzi tárgyak nagyított képe jelenik meg a távcsőben. Ez a távcső egyenes állású képet ad, ezért földi megfigyelésre is alkalmas volt. Manapság ezt a rendszert kutatómunkára nem használják.
A Galilei-féle távcső mellett Johannes Kepler is megalkotott egy lencsés távcső típust, amit a mai teleszkópok ősének tekinthetünk.
Tükrös távcsövek
A lencsés távcső megalkotása után hosszú évtizedek teltek el, mire 1663-ban James Gregory megépítette az első tükrökkel működő távcsövet, 1672-ben pedig Isaac Newton is bemutatta az akadémián saját tervezésű távcsövét.
Az úgynevezett Newton-rendszerű távcsövekben homorú tükörrel gyűjtik össze a távoli tárgyról csaknem párhuzamosan érkező fénysugarakat, a fénykúpot sík segédtükörrel vetítik oldalra, és domború okulárlencsével nézik a képet. Az ilyen távcsőbe oldalról kell belenézni, és a földi tárgyak fejjel lefelé látszanak benne.
A sort még hosszan folytathatnánk, hiszen az optikai eszközök hosszú utat jártak be, míg a ma ismert pontos és megbízható formákig eljutottak. Napjainkban az optikaitermék-készítő felelős azért, hogy ezek a termékek tökéletes formában kerüljenek a felhasználók kezébe.
Szerezz optikaitermék-készítő szakmát!
Ha téged is érdekel az optikai eszközök világa, szívesen foglalkoznál szemüveglencsék, nagyítók, látást segítő eszközök, esetleg távcsövek gyártásával, akkor érdemes megfontolnod, hogy optikaitermék-készítő szakmát szerezz.
Az egészségügyi technika ágazat 3 éves képzése szakképzettség megszerzésével zárul. A képzés során az ágazati alapozáson túl megismerkedhetsz a szemüveglencsék gyártásával, a finomoptikai gyártással, a keretbe formázás lépéseivel, ezenfelül általános optikai ismereteket is szerezhetsz. A képzés része a 140 óra egybefüggő szakmai gyakorlat, melyet a 10. évfolyamon kell teljesítened.
Ha szeretnél többet megtudni az optikai-termékkészítő feladatairól és munkájáról, itt olvashatod a szakma leírását:
