Zenész szakképzés családias környezetben – interjú Nagy Borbála és Werner Mária szakképzésben tanulókkal

Szerző: | 2024. január. 26. | Iskolák

Werner Mária és Nagy Borbála zenész szakképzésre járó diákok vannak a képen.

Nagy Borbála és Werner Mária a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola zeneművészeti szakképzésén tanulnak. A velük készült interjúban mesélnek a zenész képzésről, és arról, hogy hogyan esett rá a választásuk.

Pontosan hol és mit tanultok?

Werner Mária: A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában tanulunk, aminek van egy szakképzés, szakgimnázium része is.

Nagy Borbála: Ez érettségire épül, tehát csak úgy lehet elkezdeni, ha megvan az érettségije az embernek. És a bejutáshoz felvételizni is kell.

Werner Mária: Vannak különböző szakok. Lehet nagyon sokféle hangszeres szakra menni, nekem például zongora a főtárgyam.

Nagy Borbála: Én ének szakon vagyok. De lehet egyházzenét, vagy karvezetést, sőt lehet zeneszerzést is tanulni. Bár elég ritkán jönnek ezekre a szakokra, de volt már rá példa, hogy ilyen szakon tanultak itt.

Hogyan esett a választásotok a zenész szakképzésre?

Werner Mária: Ide jártam gimnáziumba meg általános iskolába is. Egyrészt nagyon megszerettem ezt a helyet meg a tanárokat is. Másrészt nem tudtam eldönteni, érettségi után, melyik egyetemre és milyen szakra menjek.

Ez a szakképzés egy olyan helynek tűnt, ahol tudtam, hogy jó a környezet, jók a tanárok, és jól fel tudok majd készülni az egyetemre. Ez a két év pont jó arra, hogy most csak a zenész képzés legyen, amivel foglalkozzam, tehát pont amivel szeretnék.

Klasszikus zongora közelről, valaki éppen játszik rajta.
Vannak különböző szakok. Lehet nagyon sokféle zenész hangszeres szakra menni, nekem például zongora a főtárgyam. (Fotó: 123rf)

Nagy Borbála: Én is ide jártam tizenkét évet, tehát elsőtől kezdve. Nekem is hasonló volt a helyzet, mert én sem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak az érettségi után. Voltak ötleteim, viszont ami leginkább tetszett egyetem, oda nem a pontszámok alapján vesznek fel, hanem felvételiznem kellett volna. Ez konkrétan a táncművészeti egyetem, ahol én a néptánc szakra szeretnék majd járni. Az érettségi mellett viszont nem próbáltam meg oda felvételizni, ezért úgy döntöttem, hogy itt maradok

Énekelni szeretek, azzal csak jól járok, hogyha ezt tanulom. A tanárokat is kifejezetten szeretem, főleg az énektanáromat, akivel nagyon jóban vagyok, és ezért is gondoltam, hogy itt jó helyem lesz. Meg azért is, mert egy egyetemhez képest itt könnyebben lehet mást csinálni mellette. Például felkészülni egy felvételire. Engem felvettek az ELTE néprajzra, de ha oda járnék, akkor ott esélytelen lenne, hogy egy másik egyetemre készüljek közben.

Ráadásul vannak olyan tárgyaink, amik összevágnak az egyetemi tárgyakkal. Például itt is tanulunk népzenét, ami nekem jól jön, illetve zeneelmélet is lesz a táncművészetin.

Mi alapján választottátok a zongora, illetve az ének szakot a sokféle zenész szak közül?

Nagy Borbála: Számomra egyértelmű volt, hogy ének, mert abban vagyok a legkiemelkedőbb.

Werner Mária: Nekem nem volt ilyen egyértelmű, mert már kiskorom óta zongorázom, viszont nagyon szeretek énekelni is. Nagyon sokat gondolkodtam, hogy melyikkel menjek tovább. A tanárok tanácsai alapján arra jutottam, ha a zenész szakmán belül a zongorát választom, akkor mellette ugyanúgy fogom tudni folytatni az éneket is. Illetve az énekhang úgyis később érik, így azzal még van bőven időm, a zongorázást viszont nem tudnám később folytatni.

Nagy Borbála: Egyébként van egy olyan óránk, ahol mi ketten éneklünk, és zongorával kísérnek minket. Úgyhogy végülis mindketten tanulunk éneket. Szabadon kezelik, ha valaki azt mondja, hogy szeretne két dolgot csinálni egyszerre, akkor megengedik és megvalósítják.

Milyen és mennyi órátok van?

Nagy Borbála: Mindennap bejárunk a héten. A délelőttöket töltjük az iskolában. Általában olyan 8-9-re kell jönni, és egyig vagy kettőig vagyunk bent. Tehát a délután az majdnem mindennap szabad.

Werner Mária: Öt olyan óránk van, ami csoportos: szolfézs, zeneelmélet, zeneirodalom, népzene és olasz. Ezenkívül vannak még az egyéni órák, mindenkinek a fő tárgya, illetve az ahhoz kapcsolódó plusz órák. Például a hangszereseknek hangszerismeret, kamara, az énekeseknek dalirodalom és beszédgyakorlat. Délutánonként pedig igazából gyakorolni kell meg házit írni.

Nagy Borbála: Azt tudni kell, hogy azok a tanárok, akik minket tanítanak, egyben a gimnáziumban is tanítanak. De a beosztásnál igyekszenek minket előre tenni, tehát elsőbbséget élvezünk. Ezért van az, hogy nekünk viszonylag tömörítve van a napunk.

Mennyi időbe telik összesen a képzésetek?

Werner Mária: Idén kezdtük, és két év alapvetően. Illetve rá lehet tenni egy plusz, harmadik évet, modult, de azt nem kötelező.

Egy kotta egy darabja közelről.
Azt mondták nekünk, hogy ezzel a tudással, amit a két év alatt megkapunk, sokkal könnyebben lehet a Zeneakadémiára bejutni. (Fotó: 123rf)

Mit kaptok, ha elvégzitek a képzést?

Nagy Borbála: Elég nehéz erre válaszolni. A lényeg az, hogy egy OKJ-s vizsgát csinálunk a második évnek a végén. Ez olyasmi, mint egy felvételi anyag. Olyan feladatok vannak és olyan tárgyakból, amik egy egyetemi felvételin is előírásként szerepelnek, így ebből a szempontból is egy jó felkészülés, illetve tapasztalatszerzés. Ezzel pedig igazából egy olyan papírt kapunk, hogy tudunk zenélni, de az a fontos, hogy itt ne álljunk meg. Ha valaki zenélni szeretne, akkor ez csak egy alapszint. Innen még érdemes továbbmenni.

Azt mondták nekünk, hogy ezzel a tudással, amit a két év alatt megkapunk, sokkal könnyebben lehet a Zeneakadémiára bejutni. Egy olyan alapot ad, hogy szinte egyértelmű, hogy bekerülsz. Tehát kvázi egy felkészítő.

Milyen lehetőségeket láttok magatok előtt a zenész képzés után?

Werner Mária: Még mindig nem tudtam eldönteni, hogy hova, de majd szeretnék egyetemre menni, és a képzés egy nagyon biztos alapot ad ehhez.

Nagy Borbála: Én szeretnék táncolni, és tervben van, hogy táncművész szeretnék lenni. Emellett jó lenne az énekléssel is foglalkozni. A képzés befejezése után, szerintem el is mehetek majd akár iskolában tanítani gyerekeket énekre. Nem énekórát és zeneirodalmat, hanem hangképzést, amit mi itt nagyon sokat tanulunk. Itt például lehet fogadnának engem, még úgyis, hogy nincs tanári végzettségem.

Ha újra választanátok, akkor is ezt a zenész képzést választanátok?

Nagy Borbála: Biztosan, mert ha az egyetemet kezdtem volna el, akkor sokkal jobban el lennék havazva, úgyhogy ezt választanám.

Werner Mária: Én is biztos, mert tényleg nagyon jól érzem itt magam, meg a tanárok is nagyon sokat segítenek. Úgyhogy nagyon örülök, hogy itt maradtam, és úgy érzem ez egy jó kiindulási pont. Kiélvezem, hogy ebben a környezetben lehetek, és jó embereknél tanulhatok.

Nagy Borbála: Az biztos, hogy még egyszer ilyen az életünkben nem lesz, hogy ilyen családias környezetben lehetünk, és ennyire figyelnek ránk. Most mi hárman vagyunk így elsősök, akik most kezdtünk szeptemberben. Olyan személyes kapcsolatunk van a tanárokkal, ami nem lesz később, hiszen ők is jól ismernek minket évek óta, és mi is őket. Úgyhogy ez egy vissza nem térő időszak.

Ha érdekel milyen hatással van a zene a munkára és a tanulásra, akkor olvasd el az ezzel kapcsolatos cikkünket:

Ha pedig egy másik interjút olvasnál szívesen, akkor ajánljuk figyelmedbe a Csanádiné Bartha Ágnes csecsemő- és gyermekápolóval készült interjúnkat:

A szerzőről:

Szigetvári Vilma
Pszichológia alapképzését nemrég fejezte be, így még frissen élnek benne az egyetemi hallagatóként szerzett tapasztalatai a felsőoktatási rendszerről. Sok éves cserkészvezetői múltjával fontos küldetésének érzi a fiatalok segítését. Számára is nehéz feladat volt a szakmájának megtalálása, így szeretne minél inkább segíteni, hogy másoknak megkönnyíthesse ezt a folyamatot.