Ez a cikk eredetileg az UNI in&out 2024-es nyári számában jelent meg.

„Ha valaki szereti a bonyolult dolgokat és ezeknek a megismerését, akkor a szociológia tudományához kell fordulnia” – mondta Székely Levente, az MCC Ifjúságkutató Intézetének igazgatója.

Milyen módszertannal dolgoznak az Ifjúságkutató Intézetben?

Azt szoktuk mondani, hogy az intézet a szélesen értelmezett társadalomtudományos módszertannal vizsgálja az ifjúsággal kapcsolatos  kérdéseket. Kicsit szabatosabban úgy fogalmaznám meg ezt, hogy minket minden érdekel, ami az ifjúsággal kapcsolatos. Tehát maga az  ifjúság, de a környezet is, amiben élnek, és a róluk alkotott külső vélemény is érdekes számunkra. Az, hogy éppen mi van az érdeklődésünk homlokterében, sok mindentől függ. Egyrészt, hogy mik az aktuális társadalmi, gazdasági trendek. Tavaly foglalkoztunk az inflációval, az idén pedig a munkapiaccal, de tervezzük folytatni a fesztiválkutatásunkat is. Az év vége felé szeretnénk bemutatni egy roma kötetet, ami nagyon izgalmas, az MCC Szociológia Műhellyel közös projekt. Foglalkozunk majd a média jellegzetességeivel, a mesterséges intelligencia  társadalomalakító hatásaival. Ez a jelenség nagyon hasonló ahhoz, amilyen az ezredfordulón az internet volt. Az idei tervekben szerepel, hogy a fiatalok online kommunikációját, randizási szokásait vizsgáljuk.

Érdekes jelenség, hogy megváltozott az ifjúságprobléma érzékelése, problématérképe. A fiatalok gondjai a konkrétumoktól egy nehezebben  megfogható irányba tolódtak: a fő problémának a bizonytalanságot, a kiszámíthatatlan jövőt és az anyagi nehézségeket látják. Izgalmas  ugyanakkor az, hogy ezekkel szemben a jövőképük optimista. Engem mindezeken felül foglalkoztat a boldogság kérdése és kutatása is.

Az érdeklődésem a boldogság iránt a roma kötet kapcsán indult el, amin éppen dolgozunk, és amiben van egy olyan fejezet, ami azzal foglalkozik, hogy miért lehetnek boldogabbak a hátrányos helyzetűek, mint a jó anyagi körülmények között élők. Természetesen ez a kapcsolat nem determinisztikus, de ha megnézzük az elmúlt időszak adatait, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt néhány évben a boldogság Kelet- és Közép-Európában növekedett a fiatalok körében is. Ahol csökkent, ott olyan államok vannak, mint például Németország vagy az Egyesült Államok. A World Happiness Report 2024 ki is emeli, hogy az USA-t, Kanadát, Ausztráliát és Új-Zélandot magában foglaló országcsoportban kétszer annyit csökkent a boldogság mértéke a fiataloknál, mint az időseknél.

Mi lehet ennek az oka?

Ezt nagyon nehéz kutatni, mivel e nagy nemzetközi kutatások a trendeknél sokkal többet nem is igen árulnak el. A roma kötetnél felvetődik,  hogy mi a magyarázat. Maga a kutatás elsősorban nem arra készült, hogy ezt vizsgáljuk, az látszott, hogy az anyagiak mellett vannak más  tényezők is, például a társas kapcsolatok. Ha valaki szubjektív értelemben úgy érzi, hogy jó az anyagi helyzete, az az életével kapcsolatos  elégedettségben is magas szintet fog mutatni. Hipotézisként azt meg merem fogalmazni, hogy itt, Kelet-Közép-Európában kormányoktól és  politikától függetlenül az elmúlt néhány évtizedben alapvetően jelentős életszínvonal-növekedés következett be. A nyugati gazdasági  tapasztalatok meg mások, például a nyolcvanas-kilencvenes években egy német gyári munkás megvehette magának a vadiúj Mercedest, ám  most nem tudja megvenni magának, mert nincs rá a pénze. Tehát a gazdasági helyzet nyilvánvalóan hat az elégedettségre, de az is biztos  benne van, hogy a társadalom nem olyan szerves szövet, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még erősek voltak az egyházak, a civil  szerveződések. Ma sokszor beszélünk a közösségek válságáról, az egyedüllétről, a magányról, a mentális problémákról.

Visszatérve egy kicsit az ifjúságkutatásra, lehet valamilyen módon csoportokra bontani az ifjúságot?

Az idén január közepén mutattuk be a legújabb kötetünket Ifjúság’23 – Jelentés az ifjúságügyről címmel, ebben van egy a demográfiai folyamatokkal, valamint a külhoni magyar fiatalokkal foglalkozó fejezet is, és azokban vannak számok, amiből látható, hogy miképp néz ki most a Kárpát-medencében a magyar ifjúság. Sokféle szegmentációt alakítottunk ki eddig is: vannak olyanok, amelyek próbálják az ifjúságot valamilyen módon csoportokba sorolni. Természetesen ez nem egy homogén csoport, és nemcsak életkor szempontjából, hanem gazdasági,  fogyasztási jellegzetességei és különbségei is vannak az ifjúságon belüli csoportoknak, tehát sokfélék e tekintetben, emiatt az egyes  csoportokat más-más dolgok foglalkoztatják.

Lehet mondani egy-két olyan konkrét témát vagy ügyet, ami foglalkoztatja őket?

Az a nehéz ebben, hogy amikor vizsgáljuk az ifjúságot, akkor mi kérdezzük meg őket arról, hogy ez, vagy az az ügy foglalkoztatja-e őket, és arra van egy reakciójuk. Spontán nagyon nehéz ezt vizsgálni. Itt jönnek be a kvalitatív vizsgálatok. Mondok egy példát, ami nagyon izgalmas.  Ha megkérdezzük a fiatalokat arról, hogy aggódnak-e a klímaváltozás miatt, azt fogják mondani, hogy igen. Viszont amikor megkérdezzük,  hogy mi az ifjúság problémája, akkor azt mondják, hogy a bizonytalanság, mert kiszámíthatatlan a jövő, és a hosszú lista végén ott van valahol a klímaváltozás is. Adódik a kérdés, hogy ezek alapján a klímaváltozás probléma-e a fiatalok szerint vagy sem.

Mit kell tanulnia valakinek ahhoz, hogy társadalomkutató legyen, miért jó ez az életpálya, és kinek ajánlaná?

Ha társadalomtudományokkal akar valaki foglalkozni, akkor azt gondolom, hogy a szociológia jó irány. Végül is ez a tudományok császára,  mert ha a matek a királyi vonal, akkor ez a császári, hiszen lehet, hogy a matematika bonyolult, de mi bonyolultabb van a társadalomnál?  Természetesen érzékeljük, hogy a szociológia veszített a fényéből, nehéz úgy művelni, hogy elég izgalmas legyen. Azt gondolom, hogy mi ezen  is próbálunk egy kicsit változtatni.

Visszatekintve arra, amikor én ezt a pályát választottam, a műszaki középiskolából egyenes út vezetett a Műegyetemre, csak aztán mégsem oda mentem, hanem az ELTE-re. A tudományos pálya sem való mindenkinek, mert nem mindenki szereti, ha a munkájának azonnal nem  látszik az eredménye. Semmi sem annyira fekete vagy fehér, vannak persze alapigazságok is, de a társadalomtudomány annál sokkal  bonyolultabb, mint hogy egyszerűbb szabályszerűségekkel leírható lenne. Ráadásul az, hogy milyen eredmények születnek egy kutatásban, nem feltétlenül méri azt, hogy egyébként milyen minőségű kutatási munkát végeztél, hiszen az eredményesség nem mindig része a  kutatómunkának. Aki ezt el tudja fogadni, az menjen társadalomtudományi kutatónak.

Mit javasolna most egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak?

A legfontosabb rövid tanácsom, hogy merjen. Merjen elköteleződni, merje azt csinálni, amit eltervezett, mert azt látom, hogy a kivárás, a  halogatás egy állandó, de végeredményben rossz stratégia. Én is szoktam halogatni feladatokat, és azt vettem észre, hogy az ember mindig utólag látja be, hogy ez nem jó, főleg a nagy életstratégiai döntések esetén. Most különösen, mert jelenleg pont a bizonytalanság és a  kiszámíthatatlan jövő a legnagyobb probléma a fiatalok szerint. Az a gond, hogyha folyamatosan a körülményeket nézed, akkor elmegy  melletted az élet.

Székely Levente

• PhD-szociológus, a szociológiai tudományok doktora.
• Pályája elején információs társadalommal foglalkozó egyetemi kutatóközpontban dolgozott, majd több mint egy évtizedig irányította az egyik meghatározó piackutató intézet szakmai munkáját.
• Jelenleg az Ifjúságkutató Intézet és a Mathias Corvinus Collegium Szociológia Műhelyének vezetője. A Budapesti Corvinus Egyetem Marketingés Kommunikációtudományi Intézetének docense.