Gyorsan változó világunk egyre több kihívást támaszt az emberek elé, nélkülözhetetlen önmagunk fejlesztése, a folyamatos tanulás. Már nem elegendő megtanulnunk egy szakmát, hanem képesnek kell lennünk arra, hogy tudásunkat folyamatosan fejlesszük, pallérozzuk. 2000-ben az Európai Tanács elfogadta a Lisszaboni stratégiát, amelyben meghatározták az egész életen át tartó (lifelong learning) tanuláshoz szükséges alapvető készségeket. Az Európai Tanács célja, hogy az Európai Unió a világ legversenyképesebb és legdinamikusabban fejlődő, legtöbb tudást felhalmozó gazdaságává váljon. A folyamatos növekedéshez a népesség alapkompetenciáinak szüntelen fejlesztésére van szükség. Az alapkompetenciákat kulcskompetenciáknak is nevezzük, cikksorozatunkban ezeket fogjuk bemutatni.
Összesen 8 kulcskompetenciát különítünk el egymástól:
- az anyanyelvi kommunikáció kompetenciáját,
- az idegen nyelvi kommunikáció kompetenciáját,
- a matematikai, műszaki és természettudományi kompetenciákat,
- a digitális kompetenciát,
- a tanulás tanulása,
- a szociális és állampolgári kompetenciát,
- a kezdeményezőkészség és vállalkozói kompetenciát,
- valamint a kulturális tudatosság kompetenciáját.
A tanulás tanulása kompetencia
A tanulás tanulása az egyik legátfogóbb kompetencia terület, mert annak ellenére, hogy önálló kompetencia, egyben úgynevezett transzverzális kompetencia is. Ez azt jelenti, hogy olyan kulcskompetencia, amely minden más kompetenciával is kapcsolatban van, minden más kompetenciára hatással van, minden kompetenciaterület fejlesztését érinti, befolyásolja.
2018-ban a „Tanulás tanulása” kompetencia helyett az Európai Unió szakemberei bevezették a „Személyes, társas és tanulási kompetencia” elnevezést. Tehát míg korábban csak a tanulási stratégiák, a tanulási út és a karrier alakítása tartozott ebbe a kompetenciába, ma már ide tartoznak a személyes fejlődéshez és a társas kapcsolatokban való eredményes működéshez szükséges készségek is.
A hatékony tanulás és a belső hajtóerő
Ahhoz, hogy sikeresen tudjunk tanulni, szükségünk van arra, hogy felmérjük az erősségeinket. Fel kell ismernünk azokat a képességeket, amelyek segítségével könnyebben érhetünk el sikereket. A sikerélményeket pedig tudatosítanunk kell magunkban, fel kell ismernünk, hogy egy elért cél mögött mennyi munkánk van. Nem elég, ha a kudarcainkat tudjuk kezelni, meg kell tanulnunk a sikereinket is jól kezelni, mert a későbbiekben ezek a sikerek fognak minket doppingolni.
A siker eléréséhez tehát szükség van megfelelő önbizalomra, hiszen el kell hinnünk, hogy lehetünk sikeresek a választott tantárgyban, vagy épp szakterületen. Ehhez szükség van a megfelelő motivációra, a sikerre törekvésre. A siker azonban mindenkinek mást jelent. Van, aki a külső környezetének akar megfelelni, más a tanárainak, esetleg a szüleinek. Megint mások maguk miatt kívánják a sikert. Ami a siker esetében a legfontosabb, az a személyes szempontrendszer, azaz hogy mit tekintünk sikernek. Van olyan, akinek elég az, ha nem kerül szégyenteljes helyzetbe, mások a legjobbat akarják magukból kihozni. Ezek alapján megkülönböztetünk egymástól sikerorientált és kudarckerülő személyiségeket. Ami szintén fontos lehet, hogy mikor a saját sikereinket szemléljük, akkor nagyon gyakran a környezetünkben élő személyekhez hasonlítjuk magunkat és a teljesítményünket. Ez hibás elképzelés, hiszen mindenkinek vannak gyengeségei és erősségei, nem hasonlíthatjuk magunkat másokhoz, hanem azt kell látnunk, hogy a tanulás mennyi fejlődést hozott számunkra. Mindig az a legfontosabb cél, hogy a motiváció tettekre sarkalljon, mert ezek a tettek hozzák el számunkra a sikert.
Tanulás és tervezés
A tanuláshoz rendelkezésünkre állnak stratégiák. Többfajta tanulási stratégiát ismerünk, és sajnos minden tantárgy más-más tanulási technikát igényel. Emellett a tanulási stratégiák függenek a személyiségünktől is: vannak olyan ismeretek, amelyeket könnyebben el tudunk sajátítani, másokat nehezebben. Eredményesek és sikeresek akkor lehetünk, ha többféle tanulási technika közül tudjuk a helyzetnek leginkább megfelelő stratégiát választani. Minél több stratégiát ismerünk, annál könnyebben fogunk a helyzetnek megfelelő módszert választani, és így hatékonyabbak lehetünk a tanulásban is.
Ami szintén kiemelten fontos, az az időgazdálkodás. Minél jobban használjuk fel a rendelkezésünkre álló időt, annál eredményesebb lehet a tanulásunk. Minél több időt töltünk el tanulással eredmény nélkül, annál inkább romlik a motivációnk. Az idősebb diákok esetében pedig már életkori sajátosság az, hogy kevesebb szerepet tulajdonítanak a tanulásnak, és ezzel fordítottan arányosan egyre nagyobb jelentőséget kapnak a szociális kapcsolatok. Éppen emiatt szükséges az időnket minél hatékonyabban beosztani, pontosabban tervezni (időgazdálkodás). Ha priorizáljuk a folyamatainkat, és betartjuk a magunknak kitűzött kereteket, akkor hatékonyabb lesz a tanulási folyamatunk is.
Amit muszáj megtanulni
Mindenkinek vannak preferenciái. Vannak olyan témák, amiket tanulnunk sem kell, egyszerűen értjük, hiszen érdekel minket, felkelti a kíváncsiságunkat az adott tárgy, vagy szakma. Ilyenkor a tanulás élmény, könnyű folyamat, ami nem terheli meg nagyon az agyunkat. Azonban mindenki ismer legalább egy olyan tantárgyat, amelyeket nem tud megszeretni, mégis meg kell tanulnia.
Nem azt nehéz megtanulni, ami érdekel minket, hanem azt, ami egy cseppet sem mozgatja meg az agyunkat. Azonban a tanulás sikeressége, a tanulási technikáink működőképessége épp az ilyen helyzetekben dől el, hiszen a tanulás során az a dolgunk, hogy a tanulmányainkat, az iskolai feladatainkat a legjobb tudásunk szerint végezzük el.
Elkészült a Mateking és az UniSide közös kutatása, az „Így tanultok ti”. Ha kíváncsi vagy a felmérés eredményeire, akkor nemsokára azokat is elérheted.
